Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

Az okleveles mérnökökön kívül voltak még olyan mérnökök is, akik főiskolát nem végeztek, hanem gyakorlatilag sajátították el a szükséges mér­nöki ismereteket. Ezek természetesen nem az összes mérnöki tudományokkal, hanem csak egy-egy mérnöki feladatkör ismereteivel rendelkeztek. Ezeket a szak­embereket megkülönböztetésül figuráns inzselléreknek, vagy röviden csak figu­rásoknak nevezték. így említik őket legtöbbször az egykorú hivatalos iratok is. Az Institutum Geometricum megszervezése után az okleveles mérnö­köknek is egy ideig a figuráns inzsellérek kategóriájában kellett szolgálniuk. Úgy látszik, ezt az intézkedést 1820 körül hozhatták, mert Vásárhelyi Pál, aki 1816-ban kapta oklevelét, egyáltalán nem volt figuráns inzsellér, azonban pl. Lányi Sámuel, aki 1823-ban szerzett diplomát, az egykorú helytartótanácsi íratok szerint már figuráns inzsellérként kezdte pályáját. A történelmi hűség kedvéért megemlítjük, hogy ebben az időben „mér­nököt” még nem emlegettek. Ez a szó még ismeretlen volt. Ellenben ,,approba­tes ingenieur”-ről, illetőleg „figuráns ingenieur”-ről beszéltek. A nép, szó- liasonítással inzsellérnek nevezte őket. A kemény életre nemcsak a kemény feladatok szorították az inzsellére­ket, hanem elősegítette ezt az Institutumban kapott nevelés is. A felsőbb matematika tanárának feladata volt, hogy ügyeljen a mérnökjelöltek „erkölcsi életére”. A szabályzat szerint „a növendékeket nem kell puhán nevelni, hanem ellenkezőleg: a mérnököknek fáradságos munkájára kell inkább edzeni őket” [39]. A végzett hallgatók vagy állami szolgálatba léptek, s ekkor kamarai, királyi vagy hajózási inzsellérek lettek, vagy megyei, illetőleg városi kötelék­ben, esetleg valamely uradalom kebelében helyezkedtek el. Szerencsés esetben árvédelmi és belvízrendezési társulat alkalmazta őket. Ilyesmi még alig volt abban az időben. Megalakulásuk egy-egy kiváló szervező képességű mérnök nevéhez fűződik. A rendszeresen alkalmazott mérnököt, ha az illetékes vármegye oklevelét elismerte, elfogadta és neki ennek alapján a mérnöki munkára az engedélyt megadta, rendesen beiktatott és jogosított inzsellérnek, hivatalos latin nyelvezettel Ordinarius et Juratus Geometra-n&k nevezték. Ami a szorosabban vett geodétákat, azaz egykorú nyelvezettel: geomet- rákat illeti, a már említetteken kívül megkülönböztettek — szakmai jártasság és rang szerint — növendéket, segédet, másod és első osztályú geometrákat, dirigens geometrát, illetőleg ennek segédjét, azaz dirigentis adjunctust, ami helyettes igazgatónak felelt meg. A mérnöki címek használatát illetően még egy érdekességről kell meg­emlékeznünk. A múlt században az állami mérnökök címében helyi beosztásuk is kifejezésre jutott. így például a Duna-mappáció mérnökeit „kir. Duna- térképészeti mérnök'”, vagy rövidebben „kir. Duna-mérnök” cím illette meg. Ugyanígy a Tisza felvételét intéző mérnököknek „kir. Tisza-térképészeti mér­nök”, vagy röviden „kir. Tisza-mérnök” cím járt. Később, amikor már a kisebb folyók kerültek sorra, ilyen címekkel is találkozunk : „kir. Dráva- és Száva- mérnök”, vagy „Dráva- és Kulpa-mérnök” stb. A hivatalos mérnökképzés mellett meg kell emlékeznünk a magyaror­szági mérnöknevelés egyik igen nagy jelentőségű, a maga nemében páratlan­nak mondható mozzanatáról. A XVIII. század derekán, amikor még a mai értelemben vett mérnök- képzés általában gyermekcipőkben jár, egy egészen kivételes képességű mérnök 3 Bendefy : Szintezési munkálatok 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom