Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
Két évvel később egy másik szintezésre is sor került Debrecen határában. Ennek emlékét őrzi az alábbi hosszú című kéziratos térképlap a debreceni Állami Levéltárban : „A mátai út vízszínelési idoma a Látókép vendégfogadótól a Köntös gátnáii lapos fenékig. Kádár Ferenc helybenhagyott mérnök. 1841.” Méretaránya : 100 bécsi öl = 26 mm, azaz kb. 1 : 7300. Nagysága : 191x95 cm. (Tekercselve. 1. raktár, 3/c térképszekrény.) Kádár Ferenc ez időben fiatalember lehetett. Mérnöki oklevelét 1840-ben nyerte a pesti Insitutum Geometricumban. „Tökéletesebbek... — írja Zelizy — a trigonometriai mérések által nyert és a pontról-pontra való közvetlen lejtmérés útján szerzett adatok. Ily méréseket, illetve meghatározásokat tettek egyesek is ugyan, de leginkább a táborkar és az országos háromszögmérési számító hivatal ; s adataik a katonai földrajzi intézet térképein vannak feldolgozva.” Ftunfalvy közlése szerint [31] Debrecen magassága 336 láb = 106,203 m. Forrásként a Háromszögméreti Számító hivatalra Hivatkozik. Ez az adat tehát csakis a Marék-féle országos trigonometriai magassági hálózatból levezetett magasság lehet. Zelizy adatközléseinek egyik hiányossága, hogy — nem lévén szakember — nem tudja kellő kritikával kezelni a különböző eredetű adatok tömegét. így történhetett meg, hogy egy-ugyanazon munkában [32] azt olvassuk, hogy a debreceni piactéri református nagytemplom küszöbének magassága ,,a bécsi Katonai földirati intézet adatai szerint” 403,32 láb, azaz 127,580 méter, a debreceni vasúti pályaudvar térszíne pedig „a magyar államvasút tiszavidéki vonalának lejtmérési adatai szerint” 59,49 bécsi öl, vagyis 112,82 méter. Ezek szerint tehát közel 15 méter magasságkülönbség lenne a két szóban forgó debreceni szint között. Nyilvánvaló, hogy igen számottevő alapszintkülönbségekkel van dolgunk. S ne higgyük, hogy csak a múlt században volt ez a helyzet. Még 10—15 évvel ezelőtt is számos, egymásnak ellentmondó adat volt Debrecen térségéből forgalomban. így történhetett meg, hogy egy alkalommal, amikor egyik forgalmas debreceni vasúti útkeresztezés korszerűsítéséről a fővárosban székelő felettes hatóságok tárgyaltak, ötféle magassági adat is feküdt a tárgyaló asztalon. Kettő szerint aluljáróra, másik kettő szerint felüljáró kiképzésére lett volna szükség. Egyedül az ötödik magassági adat tükrözte a valóságot; ti. azt, hogy szintbeni keresztezésről van szó. A félreértés oka az volt, hogy a múltban részlegesen végrehajtott magasságmérések más-más alapszintre vonatkoztak aszerint, melyik, illetőleg milyen eredetű pontot választották kiindulási alapul. A legrégibb debreceni magasságmérést, amiről tudunk, az 1850—1860-as években hajtotta végre egy ismeretlen nevű mérnök. Önálló városi szintezési hálózatot fejlesztett ki, azonban ennek a munkának egyetlen használható magasságjegye sem maradt reánk. Ugyanis nem használtak sem falitáblát, sem másnemű magasságjegyet, ami a szintezés eredményét maradandóan megörökíthette Volna. Ennek a szintezésnek pontjegyzéke (protokollja) a szintezett pontok megjelölésére csak általános megjelöléseket használ. Például ilyen helymeghatározásokat olvashatunk benne : Nagy Csapó utcza keleti végén, a sorompó előtt; Kis Czegléd utcza keleti vége ; Retek utcza, az 1255 sz. ház előtt; a Hortobágyi híd tetején az útfelszín ; vasút felszíne a Postakert melletti bika akolnál stb. [33], 330
