Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században

tartozó példányokon az objektív közelébe még egy tekintélyes súlyú nehezéket is helyeztek [75], ezt azonban a későbbiekben elhagyták. A műszer függőleges tengelyéhez alul háromágú kar csatlakozik, mind­egyikből egy-egy talpcsavar nyúlik ki. Ebben az időben tehát már a múlté a tökéletlen, de egyes mérnökcsoportok által csökönyösen védelmezett négy- talpcsavaros rendszer. (Két talpcsavar két ellenrugóval.) Ezt követően a vízszintes kört tartalmazó rézkorong ékelődik a műszer törzsére. Átmérője 140 mm. Beosztása ezüstlemezre készült. Legkisebb beosz­tásrésze 15 perc. Kétoldalt egy-egy leolvasó nóniuszt találunk. Ennek segít­ségével a legkisebb leolvasható érték 1 perc. A nóniuszhoz tartozó nagyító­lencsék nagyítása 2,5-szeres. A vízszintes kör fölött egy vastagabb vízszintes tartólemezt látunk. Ehhez egyik végén csuklósán csatlakozik egy teljesen hasonló másik tartó­lemez, amelynek a csuklóval szemközti végéhez illeszkedik a Stampfer-féle szintezőcsavar. Ennek leolvasó dobja 100-as beosztású. Az utoljára említett felső tartólemezre szerelve találjuk a függőleges tengely meghosszabbításának megfelelő hengerpalástból kialakított tartó­oszlopot, amely egy reá merőleges, tehát vízszintes helyzetű, 170 mm hosszú, üres félhengerben folytatódik. Ez a félhenger hivatott a levehető táv­cső befogadására, Ä hengerszerű vályú két végén egy-egy kis szalagszerű szegélyrész mintegy 0,7 mm-re kiemelkedik. Ennek szélessége 9 mm. A kiemel­kedő peremszegélyekből egymással szemben további 2—2 kis rézlemez emel­kedik ki. Ezek szintén 9 mm szélesek és kb. ugyanolyan hosszúak is. 0,5 mm-rei emelkednek ki közvetlen környezetükből. Céljuk az, hogy a távcső ne érint­kezzék az egész hengerszerű vályúval, hanem csak ezzel a 2—2 kis rézlemezzel. Tehát a távcső majdnem hogy négy ponton van alátámasztva. Az alátámasztás a valóságban azonban nem pontokon, hanem igen kicsiny felületeken történik. A felső tartólemezen nyert elhelyezést két, mintegy 40 mm hosszú libella. Együttesen kereszt libella párt alkotnak. A távcsövet hordó félhenger közvetlenül a vízszintes tengelyhez kapcsoló­dik. Ugyanehhez van a magassági kör szilárdan szerelve. Átmérője 116 mm. Ezüstlemezre készült beosztása a vízszintes köréhez teljesen hasonló, vagyis legkisebb beosztása 15 perc, a nóniuszok segítségével tehető legkisebb közvet­len leolvasás pedig 1 perc. A magassági kör nóniuszaihoz tartozó nagyítópár levehető, és külön csomagoljuk el. Itt említjük meg, hogy a műszer mind vízszintes, mind magassági paránycsavarral el van látva. A távcső, miként említettük, az üres félhengerben nyer elhelyezést. Mielőtt a rögzítő biztonsági karokat reázárnánk, a teljesen szabad szintező­libellát is reá kell helyezni, mert a rögzítő karok egyúttal ennek a helyzetét is biztosítják. , A távcső tárgylencséjének (objektívjének) teljes átmérője 37 mm, szabad átmérője pedig 33 mm. A távcső nagyítása 25-szörös. A szemlencse (okiüáris) mozgatható csövecskébe van foglalva. Mozgatása a parallaxis­csavarral történik. Ugyanitt nyert elhelyezést a szálkeresztet tartalmazó foglalat is. A szálkereszt egy függőleges és három vízszintes pókhálószálból áll. Az utóbbiak egyúttal távmérőszálak is. A távméréshez a Stampfer által készített számító táblázatot használták. Kd Ugyanis a távolság képlete Stampfer nyomán D —----­0 u 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom