Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
-volt, ahol K szorzóállandó általában 324, d pedig, vagyis a Stampfer-féle szintezőcsavar csavarmenet-magassága, gyakorlatilag 1,0 volt, de ezek az értékek műszerenként változtak. A gyár több ezer ismétlés alapján határozta meg az állandókat. A 2014. gy. sz. műszeren például K = 323,50, d pedig 1,0009 volt, vagyis a Kd szorzat 324-nek felelt meg. o (oben) és u (unten) a lécen tett leolvasásokat jelentik. Az okuláris mozgatható csövecskéjén kívülről 4 igazítócsavart látunk. Ezek a szálkereszt igazítására szolgálnak. A szintezőlibella 145 mm hosszú, 17 mm külső vastagságú, s fémfoglalat védi. A buborék hossza 24 C°-nál 34 mm. Beosztása geodéziai, vagyis középütt kezdődő. Mivel azonban középütt van a fogantyúját hordó fémgyűrű, a libellacsövön középütt beosztás nincsen, csakis kétoldalt van 10—10 pars megjelölve. A libella parsértéke (állandója) a szóban forgó műszereken 8—9" körüli. A gyakorlatban ezt a műszert vízszintes és magassági szögek mérésére, szintezésre és távolságmeghatározásra használták. Az erre vonatkozó részletek Hartner egykorú kitűnő kézikönyvében megtalálhatók [76], Marék mérnökei — miként arról a megmaradt jegyzőkönyvek tanúskodnak — a budai és óbudai lejtmérésnél ezeket a műszereket vegyes feladatok végrehajtására használták. Sík vidéken szinteztek velük, ahol azonban az utcák a budai hegyekre kapaszkodnak fel, ott tachiméterként használták őket. A fennmaradt vázlatok bizonysága szerint a léctávolságok általában 10—40 öl között változtak. Ettől eltérő léctávolságra igen ritkán találunk. A lánchídi Duna-semponthoz [77] való csatlakozást ugyanúgy hajtották végre, mint ahogy azt Bence Tivadar 1938-ban Oltay professzor elgondolása szerint megismételte [78], Bence ugyanis minden látható osztás vonást megirányzott. Ugyancsak Marek mérnökei is több osztásvonásra végeztek magasságmérést. Azt azonban ma már nem dönthetjük el, vajon minden látható osztásvonást mértek-e, vagy beérték-e csak egyes vonások megirányzásával. Ugyanis nem tudjuk, vajon milyen volt aznap a vízállás, amikor ezt a műveletet végrehajtották. A szóban forgó műszerek teljesítő képességét különösen Igló város 1914. évi szintezése alapján tudjuk megítélni, mivel ennek a munkálatnak minden írásbeli munkarésze megmaradt. Ezzel a kérdéssel a maga helyén foglalkozunk. Módunkban volt azonban a Marek-íéle budai és óbudai lejtmérés vastábláinak jó részét is újból szintezni. Ennek nyomán megállapítást nyert, hogy az 1872—1874. évi lejtmérés szabatossága a mai I. rendű szintezés szabatosságát nagyon megközelítette. * * Ugyanakkor, amikor Marek lépéseket tett megfelelő magasságmérő műszerek beszerzésére, a budai fővárosi mérnöki hivatal főmérnöke is megteszi a szükséges lépéseket, hogy egy kellő szabatosságú szintezőműszerhez jusson. Erre már csak azért is szüksége volt, hogy a Háromszögméreti Számító Hivatal mérnökeinek munkáját ellenőrizhesse. A főváros műszaki osztálya tehát 1871. júliusában két lejtmérő műszer beszerzésére 609 pft 50 kr-t kér a tanácstól [79]. A beszerzést 1088/1872 m. (émöki) sz. (ámú) felterjesztésében így gondolja [80] : 320
