Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
áll a vízmérce teljes látható hosszának minden osztásvonása ; amíg szintezéssel való csatlakozásnál a vízmércének csakis ahhoz a néhány osztásvonásához vagyunk kötve, amelyek éppen belekerülnek műszerünk távcsövének lát- mezejébe. Akárhányszor ismételnők is meg szintezésünket, nem tudjuk kiejteni azt a hibát, amelyet az a körülmény okoz, hogy az ilyen módon véghez vitt csatlakozást terheltük a látmezőben éppen megjelenő néhány osztásköz osztáshibájával, ami (Bence mérése szerint) esetleg 6—8 mm is lehet! * A budai lejtmérés „állópontjai” (alappontjai) állandósításának céljára ugyanolyan peremes vastáblákat választottak, amilyeneket Pesten is alkalmaztak a Doletsko-féle lejtmérés alkalmával. 5.17. ábra A Marek-féle lejtmérés peremes táblája előlnézetben A lejtmérés részletes feltételeinek kidolgozása alkalmával foglalkoztak már a vastáblák költségének előirányzatával. A 150 vastábla költségét — befalazással együtt — darabonként 5,0 forintra becsülték. Ez 725 ft-ot tenne ki. Ezt az összeget lefelé 700 ft-ra kerekítették ki. Egy behelyezett cédula szerint azonban a vastáblák költsége ennél több lett. Egy-egy darab gyári ára 4,— ft volt, befalazásuk pedig darabonként 1,80 ft-ba került [58]. A vastáblák (5.17. és 5.18. ábra) elhelyezésére, teljesen hasonlóan a Doletsko-iéle pesti szintezéshez, a munkálatok végén került sor. Marek első ízben 1871. aug. 22-én közölte Buda főváros tanácsával azoknak a házaknak a jegyzékét, amelyekbe még ugyanazon év szeptember havában vastáblákat kívánt befalaztatni [59]. Négy nap múlva, tehát aug. 26-án, már megküldi az első jegyzékből kimaradt vastáblák felsorolását is [60], ami arra vall, hogy ekkor Buda lejtmérése nagyjában már befejeződött. Nem lesz érdektelen Marek egy korábbi (1871. július 31-én kelt) átiratának néhány ide vonatkozó sorát eredetiben idéznem. A közmunkatanácsnak 311
