Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
sempontját tekintették igen megbízható magassági kiindulópontoknak, így a régi budai vízmércének, illetőleg a Doletsko-féle szintezéstől kezdődően a lánchídi vízmércének sempontját is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az a körülmény, hogy a pesti Lejtmérési Bizottmány gondoskodott a régi budai és a lánchídi vízmérce kezdőpontja közötti magasságkülönbség meghatározásáról. Nem nagyon valószínű ugyan, hogy teljes mértékben tisztában lettek volna elhatározásuknak és cselekedetüknek jövőbeni fontosságával, sokkal valószínűbb, hogy csak a régi budai vízmérce megviselt állapota késztette őket erre a lépésre. Mindenesetre az a fontos, hogy ezáltal biztosították az összefüggést a Vásár - helyi-féle és minden egyéb, 1863-nál korábbi és a Doletsko-féle lejtmérés, valamint mindennemű későbbi szintezés között. Doletsko érdemeként ki kell emelnünk azt a körülményt, hogy az összes korábbi lejtmérésekből származó és még fellelhető magassági pontokat (sajnos, ezek még nem maradandón állandósított magassági jegyek voltak) igyekezett felkeresni és saját lejtmérésébe beilleszteni. Ezáltal lehetővé vált, hogy a Vásárhelyí- és a Tenczer-féle lejtmérés alapszintjének Pest és Buda környékére vonatkozó szabatos értéke meg- határoztassék. Kutatásaim során [30] sem a levéltári, sem a mérnöki nyilvántartási anyagban nem került elő sem a Doletsko-féle lejtmérés kivitelének (az alkalmazott műszereknek, szintező léceknek, valamint a mérési módszereknek) tüzetes leírása, szintúgy nem tudtam a lejtmérési (szintezési) jegyzőkönyvek nyomára akadni. Némi támaszpontunk mégis van. Szinte bizonyosra vehetjük ugyanis, hogy a lejtmé- rést ugyanolyan műszerrel hajtották végre, mint amilyet Pest városa is vásárolt az ellenőrzés céljára. (Ennek leírását fentebb adtam.) Kétségtelennek látszik, hogy Doletsko szintező műszere is a bécsi Polytechnikum műszerszerkesztő műhelyéből került ki. E műhely szerkesztményeit Härtner: „Handbuch der mederen Geodesie” c. munkájának 1864-ben megjelent III. kiadása ismerteti. Ebben az időben a vasúthálózatok fejlesztése nagy fejlődési lehetőséget biztosított a geodéziai műszerek számára. 1848 és 1856 között épült a Semmering-vasút. A nehéz hegyi pálya miatt igen sok szintezésre volt szükség. A műszerek legnagyobb része a bécsi Polytechni- kumban készült. Ezek nem voltak ugyan a mai értelemben vett szabatos szintező műszerek, de szintezőcsavarral már el voltak látva, és igen kiváló eredményeket lehetett velük elérni. Szerkesztőjük Simon von Stampfer (1792 — 5.11. ábra Szintezőcsavar az' 1826. körüli időkből és Stampfer szintezőcsavarja 1836-ból (Hartner nyomán) 298