Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
gyón vagy keresztvésetet létesítettek, vagy gombot építettek bele, s annak magasságát határozták meg. A társulat nagyobb szabású szintezést 1881-ben, 1899-ben és 1909-ben hajtott végre. A három szintezés eredményéből megállapítható, hogy kilenc olyan templomot találtak, amelyeknek magassága — az akkori idők szabatosságához mérten — nem változtatta magasságát. Más szóval ennél a kilenc templomnál igen kismértékű konszolidációt állapítottak csak meg. Ezek az épületek : a békési róm. kát. templom, a köröstarcsai ref. templom ; a gyomai ref. templom, az endrődi róm. kát. templom, a békésszentandrási rónj. kaif. templom, az öcsödi ref. templom ; a kunszentmártoni róm. kát. templom, a mindszenti róm. kát. templom és végül a porgányi gátőrház udvarán levő kőfixpont. 4.47. SZÁRAZÉRI BELVÍZLEVEZETŐ TÁRSULAT Igen nagy nehézségek árán 1882-ben sikerült a Szárazéri társulatot megalakítani. Ám az érdekeltek egy része már a megalakulás pillanatában tiltakozott a társulat ilyen formája ellen. Az ellenzéknek 1912-ben sikerült is a társulatból kiválnia és a Körös—tisza—marosi társulatba beolvadnia, így az eredetileg 62 450 kát. holdnyi társulati ártér 31 280 kát. holdra csökkent, majd a trianoni békeszerződés ennek felét is a román államnak juttatta. Mivel a társulat eredeti székhelye Aradon volt, minden irat ott maradt. A régi társulati szintezésből eredő alappontok java részét már sikerült fellelni és bekapcsolni az új országos felsőrendű szintezési hálózatba, de a régi társulati magasságok egyeztetése és a különbségek képzése az említett okok miatt rendkívüli nehézségekkel jár. 4.48. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK A KÖRÖS- ÉS TISZA VIDÉKI TÁRSULATOK SZINTEZÉSI MUNKÁLATAIHOZ Az egykori Alsófehérkörösi, a Feketekörösi, a Hosszúfoki, a Sebeskörösi, az Ivánfenéki és részben a Körös—tisza—marosi Ármentesítő Társulatok, miként fentebb láttuk, minden magassági felvételüket a Vásárhelyi-féle alapszintre vonatkoztatták, és szintezési hálózatukat a községek templomának küszöbein, ajtófőin stb. megjelölt, eredeti Lániji-iéle magassági alappontokból fejlesztették ki [34]. A legrégibb társulati szintezések jegyzőkönyvei már nincsenek meg, de az egykori pontjegyzékek még elvétve fellelhetők. A társulati magasságjegyek legnagyobbrészt a védtöltések mentén létesültek, de ártérfejlesztési okokból azoktól távolabb is számos magasságjegy található. A változatos alakú társulati magasságjegyek közül számosat ismertettünk ábrában is a fentebbiekben. Itt még csak annyit kívánunk megemlíteni, hogy nem ritkák a valódi v a s d i n n y é k sem, különösen a Körösök térségében. Ezeknek a felső része valóban dinnye alakú (4.34. ábra). A szóban forgó magassági alappontokat használták fel a társulatok arra, hogy azokból kiindulva fejlesszék ki a belvízrendezéshez és ártérfejlesztéshez szükséges sűrűbb magassági hálózatukat. Sajnos, ennek a munkálatnak eredménye majdnem teljes egészében elveszett. Magassági részletpontjaik ugyanis kilométerkövek teteje, műtárgyak jellegzetesebb pontjai, határkövek, 261