Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
4.35. CIBAKHÁZAI ÁRMENTESlTŐ ÉS BELVÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT Ez a társulat egyike a legrégibb magyar ármentesítő társulatoknak. Közvetlenül az 1845. évi nagy árvíz után alakult meg. A védtöltéseket Vásárhelyi és Paleoca'pa egybevetett tervei alapján, szakértő mérnöki közösség átdolgozása szerint építették ki. Az első esztendőkben a Lányi-féle lejtmérés alapján, tehát a Vásárhelyi- féle alapszinten nyugvó magasságokkal dolgoztak. Később, 1896-ban, Novak Antal magánmérnök felújította és kifejlesztette a társulat szintezési hálózatát. Ez a hálózat már a Vízrajzi Osztály alapszintjére vonatkozik, és az országos felsőrendű szintezés nadapi alapszintjétől átlagosan majdnem kereken 100 mm-rel különbözik. A vízrajzi alapszint van a kettő közül mélyebben, tehát a vízrajzi magasságok mintegy 10 cm-rel magasabbak a nadapi rendszerű országos magasságoknál. 4.36. CSONGRÁD-SÖVÉNYHÁZI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT A társulat első ízben 1888-ban, de véglegesen és eredményesen csak 1896-ban alakult meg azzal a céllal, hogy a Tisza és annak egyik jobbparti mellékfolyója, a Dongéri-csatorna közötti, mintegy 31 000 kát. holdnyi területet megóvja a káros ár- és belvizektől. A társulatnak 49 alappontot tartalmazó saját lejtmérési hálózata van. Abból a körülményből, hogy a 49 közül csak két alappontnak van vízrajzi, 47-nek pedig csakis társulati magassága, következtetjük, hogy a lejt- méretezést 1888 és 1890 között hajtották végre. Ezt bizonyítja továbbá az 250 4.21. ábra A Tenyő—alcsi—kengyeli Ármentesítő Társulat konzolos falitáblája
