Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
is, hogy a társulati magasságok és a nadapi rendszerű országos magasságok közötti különbség 0,565 m körüli, ami arra utal, hogy az 1889. évi lejtmérés a Vásárhelyi-féle alapszinten nyugvó Lányi-féle lejtezés magasságaiból indult ki. A társulati és az 1890-es évek vízrajzi szintezésének alapszintjei között még nagyobb : kb. 0,710 m a különbség. A társulati magasságjegyek 50x10x10 cm nagyságú betonkövek, felül gombbal és CTS jelzéssel (4.22. ábra). Az egész munkálat tartós fennmaradása a szintezési kövek kis terjedelme miatt semmiképp sem látszik megnyugtatónak. 4.37. SZEGEDI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT A Csongrád—sövényházai társulat megalakulása ösztönzést adott arra, hogy a délebbre fekvő területeken is hasonló ármentesítő társulatok alakuljanak. A megyei hatóságok támogatásával 1855-ben sikerült is megalakítani a „Csongrád-alsó tiszaszabályozási fióktársulatot”. Működése elé azonban már akadályok gördültek, mert a Pallavicini-uradalom mindenképpen be akarta csempészni all 000 kát. holdat kitevő sövényházi rétjét az ármentesítendő területbe. Ez — a szegediek minden tiltakozása ellenére — sikerült is neki [39]. A Szegedet elseprő 1879. évi nagyvíznek kellett jönnie, hogy a kormányzat beleegyezzék a Pallavicinieknek a társulatból való kizárásába. Mindez a háborúság 1886-ig tartott. Ekkor vált a társulat — végleges nevén — teljesen függetlenné. Már ez ideig is készültek védtöltések* a Lányi-féle lejtmérések eredményeinek alapulvételével, de a teljes különválás után a társulat műszaki munkálatainak fejlődése is erőteljes iramot vett. 1907-ben saját szintezési hálózat fejlesztésére került sor. Ezek a szintezések még nem a fenti, végleges elnevezés alatt készültek el, hanem „Szeged— Martonosi ármentesítő társulat vízmérce és fixpont kimutatása. Szeged, 1907” címen megjelent kőnyomatos füzetke 10 db, I-től X-ig számozott vasgomb leírását és magasságát tartalmazza. A „Sövényháza—Szegedi ármentesítő társulat vízmérce és fixpont kimutatása. Szeged, 1907” című kőnyomatos füzetben pedig 35 „vasgomb fixpont” leírását találjuk. I 4.38. FELSŐTORONTÁLI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT Torontál megyének északi részét a Maros és a Tißza árvizei majdnem évenként elöntötték, ezért igen nagy területek hevertek mezőgazdaságilag kihasználatlanul. A közigazgatási hatóság ugyan gondoskodott már arról, hogy 1820 és 1840 között a védtöltések kiépüljenek, de ezek nem bizonyultak elegendő védelemnek. Ezért 1840-ben „Felsőtorontáli tiszai-, illetőleg Felső* Az uradalmak által végrehajtott szintezésekre jellemző adat az az 1891-ben megjelent hirdetés (M. M. É. E. Heti Ért. X. évf. 251. 1. Bpest, 1891), amely szerint a csongrádmegyei mindszenti uradalom keres „külső felvételekben, lejtezés b e n, valamint ezek belső kidolgozásában jártas fiatal mérnököt negyedévi, esetleg hosszabb időtartamra. Biztosíttatik 50.— írt havidíj, lakás és teljes ellátás.” Megjegyezzük, hogy ugyanebben az időben az ármentesítő társulatok 120—150 írt havi fizetést kínáltak kizárólag lejtmérést végző mérnököknek. (Vö. 4,43. fej.) 251
