Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
Az uradalmak az árvédelmi gátakat kiépítették. Ehhez a munkához elenyésző szintezésre volt szükség. A belvízlevezetéssel azonban már nem törődtek. Magassági hálózatot nem fejlesztettek ki. Különben is az 1918-tól 1922-ig tartó szerb megszállás alatt a társulat területén mindennemű munka szünetelt. Az 1922 utáni időkben is a gazdálkodás az ártéren külterjes volt. A mentett területeket leginkább legelőnek használták. Az elpárolgásra és a talajba való beszivárgásra ítélt, poshadó belvizekben elszaporodott szúnyograjok a környéket hírhedten maláriás vidékké változtatták. Kiépített útjai nem voltak, ezen a tájon a közforgalom is csak száraz időszakban volt lehetséges [15]. 4.16. FEKETE VÍZ, PÉCSI ÉS EGERSZEGI LECSAPOLÓ TÁRSULAT Drávátok, Teklafalu, Pécs és a Siklóstól délre levő Drávaszabolcs és Matty térségében alakult meg a Feketevíz, valamint a hozzátartozó, csatorna- szerúen kitisztított, szélesbített és mélyített vízfolyások karbantartására létesített társulat. Kezdetben teljesen üzemi jellegű szintezéssel kísérelték meg a munkálatok végrehajtását, később azonban mindinkább felmerült annak a szükségessége, hogy az egész érdekterületet egységes szintezési hálózattal borítsák. Ezt a feladatot Risnyovszky Dániel oki. mérnök végezte el 1935—1936-ban. Ártérfejlesztő szintezése során falicsápokat és falitárcsákat helyezettel Kacsóta, Szentdienes, Magyarszentiván, Sumony, Rónádfa, Csoboka, Póter- major, Okorág, Marócsa, Páprád, Koros, Rádfalva, Drávapiski, Szödöny- puszta, Drávacsehi, Szaporca, Cun és Kisszentmárton községekben, főként templomok falában. Nadapi rendszerben levő szintezési alappontokból indult ki. Munkája meglepően jó. Az eltérés a Risnyovszky-féle és az országos felső- rendű szintezés magasságai között mindenütt alatta van a II. rendű hibahatárnak, nagyságrendileg pedig nem haladja meg a 2,5 mm-t. BALATONI TÁRSULATOK 4.17. BALATONI NAGYBEREK LECSAPOLÓ TÁRSULAT 1864-ben alakult meg a „Balatoni Nyugati Bozótlecsapoló társulat”, de 1910-ig nem csinált érdemlegeset azonkívül, hogy 1916-ban egyesült a „Balatoni Keleti Bozótlecsapoló társulat”-tal. A címben említett nevét ekkor vette fel. 1914-ig mind a külvíz-, mind a belvízrendezési munkálatokkal elkészültek a társulat területén. Ezt az eredményt anélkül érték el, hogy ármentesítési járulékot kivetettek volna, csupán az adóvisszatérítésekből befolyó összegekkel gazdálkodtak. Ez magyarázza többek közt azt is, hogy a lecsapoláshoz szükséges szintezéseket olyan kezdetleges állandósítással hajtották végre, hogy az első világháború végéig jóformán minden magasságjegy elpusztult, a második világháború végére pedig még az egész munka nyoma is eltűnt. Emiatt ma már nem tudunk képet alkotni magunknak a szóban forgó munkálat pontosságáról. A lepergett évtizedek alatt a tőzegtalaj kiszáradása és összezsugorodása következtében a térszín olyan mértékben megsüllyedt, hogy a külvízcsatornák töltéseinek emelése és a belvízcsatornák mélyítése vált szükségessé. 234
