Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával
érte [97], A hazai szintezések és az Adria tengerszintje közötti kapcsolatnak közelebbi vizsgálatát az elhúnyttól Massányi János és KeczJcés Károly [86] vette át. Ügy látszik, valami kétség merült fel a petronelli hasonlítósík és az Adria tengerszintje közötti, kerek 469 láb különbséggel szemben. Ezért Massányi 1846. szept. 2-án kelt rendeletében felhívja Vauthiert, nyilatkozzék egészen nyíltan és világosan, hogyan történt ,,a Dráva vízszínmérésének az Adriaitenger tükrével való összeillesztése”, valamint hogyan valósult meg az összeköttetés a Duna szintmérése és az Adria között [87], A zágrábi főnök első válaszában [88] meglehetősen zavarosan írja le ezt a műveletet. Szerinte az Adria partján megkezdett szintezés és a Száva-, illetőleg a Dráva-szintezés között az eszéki drávahíd melletti vámháznál történt meg a csatlakozás, a folyó jobb partján. Vauthier szerint a szóban forgó vámházon létesített „lejtmérési jegy” magassága a főigazgatóság közlése szerint 193' 9" 1'". Az Adria felől érkező szintezésből ugyanerre a magassági jegyre 528' 8" 0'" értéket nyertek. Vauthier e két számértéket összeadta, s az így nyert 722' 5" 1'" magassági érték alapján számíttatta ki a többi lejtmérési jegy magasságát. Ez a számítás, illetőleg maga az alapelgondolás is, helytelennek bizonyult. Ezért a főigazgatóság újabb, részletesebb jelentéstételre utasítja Vauthiert, s ugyanakkor más módot is keres a szükséges helyes felvilágosítás Tudomására hozzák, hogy ez nem fér össze álláséval. Erre 5 nap múlva önként visszavonja kérelmét [84], Jó félévvel Vásárhelyi halála után a kir. Építési Főigazgatóság értesíti az özvegyet, született Sebők Máriát, hogy néhai férjének a Tisza szabályozása ügyében tartott tanácskozásokban való részvételéért, az őt illető járandóságok fejében, 61 forintot kiutalt a Helytartótanács [85]. Közvetlen munkatársai a nagy embernek kijáró illő és őszinte tisztelettel és a tárgyilagos, jó elöljárót gyászoló fájdalommal tekintettek a megboldogult után. Hadd idézzük erre vonatkozóan Vörös Lászlónak, Vásárhelyi egyik meghitt munkatársának néhány sorát, Szomajomban (ma : Kaposfő) 1846. július 17-én kelt leveléből. Azt írja ebben, hogy idősebbik fia, ,,. . . Vincze, a’ Vásárhelyi lithografirozott képét Barabás (Miklós) után megküldé, mely igen tisztán kidolgozva és nyomtatva, jól van találva. (Lásd 2.01. ábrát.) Kár, hogy a’ jeles férfiú oly korán elhúnyt. Nem tudom, felemelkedni nehezellé vagy a’ magas állást megtartva egészségben megmaradni. Jelestől a vüág sokat vár, a’ várakozásnak pedig megfelelni sok fáradságban kerül; a’ fáradt test elalél és igen sietteti az utolsó pillanatot” [99]. Sírját (3.16. ábra) Puskás Rezső főmérnök nemrég lelte fel a Csörsz utcai régi temetőben, annak északnyugati sarkában, az 1848-as hősök parcellájának közvetlen szomszédságában. A kör alakú térséget keretező sírok második sorában (3.17. ábra), kelet felől egymás mellett nyugszanak Vásárhelyi Pál, Lechner József, majd valamivel odébb Reitter Ferenc. Vásárhelyi sírkövét még alig-alig kezdte ki az idő. Ezt olvassuk rajta : „Emlékül | VÁSÁRHELYI PÁLNAK | kit, mint legjobb férjet | és atyát | kesergik neje és gyermekei | Megholt 1846 ik évi ápril 8 án | Béke hamvainak” Vörösmartynak „Vásárhelyi Pál sírkövére” című veméből ismeretes örökszép sorai nem kerültek rá a sírkőre. Álljanak azonban itten : „Mértem az országot, vízinek kisérve futását, És utat a csüggő sziklafalakba törék. Elfeledém, hogy utam bizonyos, s hogy a mennyi nekem kell, • A mint megszületőm, mérve lön a kicsi föld” [100], 207
