Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával
folyószabályozási terveknek sorában, amelyek a só felemelt árából készültek. Ezeket 1847-ben Széchenyi István számára gyűjtötték és állították össze. A szóban forgó régibb felvételt 1787-ben zárta le keltezésével és aláírásával Fritz Sax Kamerái Ing. és P. Hydraulicus [36]. Az első szabatosan szintezett magassági jegyeket a Maros a Huszár- féle Körös-szintezés alkalmával nyerte. Hogy milyen hosszúságban haladtak végig a Maros mentén Huszár mérnökei, nem tudjuk. Ügy látszik, hogy talán Aradig eljuthattak, mert Aradon az 1840. évek elején már egy hitelesen beszintezett vízmérce volt. Fenn kell tartanunk azonban azt a lehetőséget is, hogy az aradi vízmércét Huszár vagy Vargha esetleg 1829 és 1842 között létesítette. Ugyanis 1843-ból több olyan ügyiratot ismerünk, amelyek a Maros vízállásváltozásait ismertetik az aradi vízmérce alapján [37], sőt egy másikból az is kitűnik, hogy Aradon két vízmérce is volt, mert az utóbbi irat a polgári hatóságok, illetőleg az erődítményparancsnokság tulajdonában levő vízmérce 0 vonásainak különbségéről tájékoztat [38], A Maros folyó újabb szintezése a Szeged környéki tiszai vonalak szintezésével egy időben kezdődött meg, és az 1840-es évek elején már befejezés előtt állt. Lányi 1841-ben már összefoglaló jelentést készíthetett a munkálatokról [39]. Ugyanabban az évben Fodor János: ,,A Maros fol-yó árterületének topográfiai és liidrográfiai leírása” címen 59 oldalra terjedően foglalja össze a mérnöki kar idevágó tapasztalatait és a mérések eredményeit [40]. A következő évben Fodor, Pribék, Lányi és Perleberg hasonló címen közel száz oldalon még kimerítőbb leírást nyújtanak a Marosról [41]. 1843-ban Asbóth Sándort nevezték ki a Maros folyó mérnökévé. Ebben az időben a szintezés már teljesen befejeződött. Az új mérnök azonban sűríteni óhajtotta az alappontokat, ezért közben újabbakat iktatott be. Hogy ezeknek magasságát meghatározhassa, november derekán kelt felterjesztésében kéri, hogy küldje meg neki a főigazgatóság a Lányi-íéle magassági alappontok jegyzékét [42], A Maros geodéziai felvételi munkálatait, köztük a szintezést is a Maros térképészeti munkálatokról 1846-ban készített kimutatás zárja le [43], A Tisza többi mellékfolyójának szintezése, miként Lányi kifejezetten megírja, a főfolyó szintezésével egy időben történt. A fennmaradt szintezési törzskönyvek valóban emellett tanúskodnak. A feliratokból megállapítható, hogy személy szerint is ugyanazok a mérnökök végezték, mint akik a Tisza szintezését. Csak két ide vonatkozó, terjedelmesebb leírást sikerült találnom. Egyik a Dúsa—Topolya völgyére vonatkozik [44], a másik nagyobb csomó az Ondóvá és a Topolya felvételi lapjait tartalmazza (magassági adatokkal), Keczkés Károly aláírásával [45]. Az ide vonatkozó írásos emlékek között egyike a legértékesebbeknek a „Kerecseny Komoródi átvágásnak a’ Latorcza Tiszábai beeresztésének és a’ Latorcza töltés vonalainak szintezését foglaló működési Jegyzőkönyv. 1845 évről — Szintezte Komnenovich Sándor kir. Tisza Térképészeti Mérnök” [46]. Ez az egykorú, eredeti pontjegyzók — az utolsó betűig — az észlelést végző Komnenovich S. mérnöknek saját kezeírása. Különös értéke abban van, hogy jó néhány magassági alappontnak, azaz fixpontnak nemcsak leírását, hanem rajzát is adja, és a rajzokon pontokkal jelöli, hogy a szövegi leírást hogyan kell értelmeznünk. Ebben a tekintetben — tudtommal — ez a protokoll az egyetlen rajzos emlékünk. 196
