Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával

Az élő fába vágott magasságjegyek rajzát ugyanebből a forrásból a fentebbiekben már bemutattuk (1.22. és 2.04. ábra). Ezekkel kapcsolatban csak a következőket kell még említenünk. Miként a rajzokról látható, a fa törzsén mindenkor legalább két jelet vágtak be. A szintezőlécet az alsó bevágásba állították, a két bevágás alsó, vízszintes felületének magasságkülönbségét pedig közvetlenül, valamiféle mérőléccel lemérték, s a magasságokat ezekből az adatokból vezették le. A legmagasabb vízállás szintjét is — legtöbbször — a fa törzsén lehetett látni és lemérni.

3.04. ábra

Tölgyfa, magasságot jelző bevágásokkal. Komnenovich S. mérnök eredeti rajza (1845)

Ezért a leírások a fák esetében így alakulnak (pl. id. h. 12. lapon, 3.04. ábra):

,,A Latorcza partján a Tölgyfa mint alappont alsó

bevágása ................................................................................... 2' 9" 0%"'

a felső bevágás levett magassága ........................................... 0' 11" ö1^'"

a legnagyobb víz levett magassága............................................. 5' 5" 01//"

Latorcza vízszíne ....................................................................... 11' 7" 1

A Buró patak partján vonalba iktatott fűzfát (id. h. 13. 1. — 2.04. ábra) pedig így írja le :

,,. . . magasvíz függője.............................................................. 138' 1" ÍO^'"

a buró patak partján a Fixpont alsó bevágása.................. 2' 1" 0"'

levett magasság.......................................................................... 1' 1" 0'"

197