Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával
. Barbás, kit a hideg mára többször kilelt, ’s tapasztalásból tudván, hogy a vizen a’ láz meg nem gyógyítható, nagyobb rossz eleje vevése végett Budára. . . szállíttatott”, írja a főigazgatóságnak Szentesről, 1844. okt. 24-én [29], Az évről évre majdnem karácsonyig tartó munka rengeteg szenvedése, mostohasága szinte senkit sem kímélt meg. Kamőczy, Komnenovich és sokan mások, fiatalok és idősebbek, kezdők és a legképzettebbek egyaránt nem tudták elkerülni a maláriát. Már a munkálatok legvégén tartanak, amikor Lányi Sámuelt dönti le lábáról, de a kiváló mérnök bizakodván annyi külső munkálkodási szolgálatokban megkeményített testi alkotásában ...” [30] nem hagyja a betegségtől legyűrni magát. A munkálatokat befejezésükig ő vezeti. Itt emlékezünk meg arról, hogy Taenzer Károly mérnök, akinek 1839-ben Pest szintezésében kiváló szerep jutott, a Tiszavidék szintezésének utolsó éveiben ott teljesített szolgálatot [31]. Munka közben valami súlyos fertőzést kapott. 1845. július 18-án ,, . . . Erdey Pál gyógy tanár igazolja, hogy Taenzer K. . . . előre ment súlyosabb betegségek okozta máj- és lépdaganatjai ellen orvosi tanácsból Parádi gyógyvizek használatára Párádra jött” [32]. 1843 derekán Vargha János mérnök jsanaszkodik, hogy reumatikus betegsége miatt a lugosi melegforrásoknál van, s tovább kéne mennie Mehádia forróforrásaihoz, dé anyagilag nem bírja. Tönkrement a munkában [33]. Érdekes, hogy a Duna szintezése alkalmával maláriás és egyéb megbetegedésekről alig hallunk, ellenben ez a munkálat a mérnökök közül két halálos áldozatot követelt. Egyik volt Melczel, akit a török határőrök golyója sebzett halálra. A másik Forberger Sámuel, aki — mint a Duna szabályozás első igazgató mérnöke — ,,1836. augusztus 29-én munka közben . a Dunába halt meg, kifogatott Sül mellett” [34]. 3.02. A TISZA MELLÉKFOLYÓINAK SZINTEZÉSE A fentebbiekből tudjuk már, hogy a Tisza mellékfolyóinak szintezésével Lányi mérnöki kara 1833 és 1847 között készült el. Az alábbiakban vázlatos áttekintést nyújtunk az ide vonatkozó ismeretanyagról. A Maros szintezése a folyó legelső felvételével kapcsolatban, még a XVIII. században megkezdődött. A legelső munkálatokból szintezési jegyzőkönyvekre nem találtam, csak a színezett, kéziratos térképek maradtak meg némi magassági adattal. Az Országos Levéltár helytartótanácsi anyagában, a Maros 1. jelű kötegben (csomóban) az első, korszerűnek mondható felvétel Jós. v. Kuglertöl származik : a Maros lippai kanyarja és az ott tervezett átvágás rajza, az 1815. évből. A továbbiakban Peter Klingen pöcktöl találunk felvételeket a Maros áradásáról, szintén néhány magassági vonatkozással. Sajnos, nem állapítható meg, hogy a korai magassági adatok mire vonatkoznak. Huszár M. is dolgozott 1815—1816-ban a Maros mentén, s ebből a munkálatból igen szép térképe maradt reánk [35].-A továbbiakban Joh. Glatz 1822. évi, L. Oettinger dirig. ing., Florian Lukesch 1823. évi felvételei érdemelnek említést, egyébként a Maros 2—15. jelű köteg szintezési szemszögből teljesen érdektelen anyagot tartalmaz. Egyébként a legrégibb, ide vonatkozó írásos hagyatékot ugyancsak a helytartótanácsi iratanyagban találjuk, a vegyes iratanyagban, azoknak a 13* 195
