Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával
Müller a fent említett, tekintélyes hosszúságú szintezést 1845. aug. 1. és szept. 10. között hajtotta végre. . Tokaj környéke — írja Müller — 2' — 14" (70 cm) mélységű vízzel el volt borítva ; ezen 3000 öles távolságot Zalkodtul Tokajig tehát csupán sűrűn mély ez ve mértem.” „ . . . a’ Halászi határtul az Ibrányi—Paszabi határig, az úgynevezett Szabolcsi Nagy-Réten, 6000 öles távolságban a’ sűrű gazok és nádasok miatt, mellyekbül a’ viz soha nem száradt ki, csupán 12 helyen foly a’ szinmérezés, a’ hol a’ bokrokon keresztül törni lehetett, egy két pontot mértem. Azonban azt tapasztaltam itt, hogy kivévón a’ partokat, e’ rét feneke csupa láp és iszapbul áll, melly számtalan éveken ált lassan lerakva sással-náddal elborítva, valóságos teke asztalt képez ; a’ néholi zsombékos helyeken pedig legfőlébb 1 — 2 lábnyi különbségek vannak. E’ nagy rétet egyébiránt csak erős fagyások után be lehet járni.” ,, . . . rövid utón kapott rendelés következtében Ns. Ungh és Zemplén Megyékbe utaztam, és ott (1845) November 19-ig több oldal vonalokat szinteztem, . . . Öszvesen 63.680 ölet szintezve mértem.” „ . . . Itt megjegyzendő, hogy a’ nagy viz és sár miatt mindég 4—6 lovat használni kellett. A’ lehetetlenséggel határos legnagyobb nehézségek voltak a’ Hosszúmezői, Kaposi és Deregnyői erdőkben, továbbat a’ Sáros-Polyánkai és kivált a’ Jalkus-Terepesi réten olly nagy sár volt, hogy teljességgel nem mehettem tovább, mert a Tőke-Terebesi malomhoz csak a Toplya jobb partján lehetett közeliteni.” Fenti jelentéshez egy „Jegyzék” is tartozik. Ebben az 1845. évi szintezésből származó 46 „fő alappont” rövid leírását és magasságát találjuk. A felsorolás elején olvassuk : „Itt megjegyzendő, hogy a’ régibb Fő vonal szinmórési pontok is, ez úttal kötöttek öszve.” Müller főalappontjaiból néhányat mutatóba ide iktatunk. „Határkő Nagy Czigánd és Karád közt. Határkő Karád és Bérezel közt. Magos nyárfa Csorna Sándor szállásán Berczelen. A’ Morotva Ere hidja Dombrádi határban. Vastag fa tőke Valapér Szögben Dombrádi határban. Fűzfa Czakod erdőnek felső végén Paszabon. Hid lába a leghosszabb hidnak a Rakamazi töltésen. A’ Catholikus templom Butkán. A’ Gáborházi magtár Paszékai pusztán. A’ Zsidó templom Minajban. A’ Molnár lak és szomszéd fája Sáros Polyánkán. A’ temetői feszület Kis Gejőczön. Tettes Pongrácz Ur Kastélya Alsó-Németiben. A’ Szt. János Szobra Dobruszkán. A’ Majorosnak ablaka Leleszen. Az Oskola ház Leleszen. A’ Kántor háza Battyánban. A’ Kir. Só hivatal N. Tárkányban . . . stb.” Ugyanezen év aug. 1-től szept. 7-ig a Tisza-Térképészet egy it legkiválóbb képzettségű mérnöke, Komnenovich Sándor Salamontól, ill. Záhonytól Tiszaszalkáig, ill. Kisvarsányig vezeti szintezési vonalát [11]. Erről szóló, 1846. jan. 31-én kelt jelentésében [12] ezt olvassuk : 186
