Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával
MH|..V/ 7' ■ .^'«T alakultak ki a felvétel során. Ezeket a rendszeres vízmérceleolvasások figye- elmbevételével tudták végül is összeilleszteni. A vízszín esését úgy határozták meg, hogy egy mérnök vagy mérnökséged csónakon, evezés nélkül ereszkedett le a folyón, és útja során, amelynek sebessége azonos volt a folyónak a sodorvonalban mért sebességével, a szintezési fixpontoknál, a partok közelében, a víz színéig érő karót veretett le. Ennek magasságát az utána jövő mérnök rövidesen meghatározta. Az est beálltával annál a fixpontnál, ahol a vízszínesés meghatározásának előkészítését abbahagyták, egy ideiglenes, kézi vízmércét állítottak fel, hogy az éj folyamán bekövetkező vízszintváltozást ezen észlelhessék. A különbséget reggel feljegyezvén, folytatták a munkát ott, ahol előző este abbahagyták, mindaddig, amíg a szakasz végére nem érkeztek. Itt aztán az észlelt vízszín- eséseket — az éjjeli változások gondos számításbavételével — kiegyenlítették, s ezzel az illető folyamszakaszról a víz valódi folyásának megfelelő vízszín- esést meghatározták. Ennek — az 1836-ben bevezetett — eljárásnak megvolt az a haszna, hogy — ha a vízszínesés meghatározása idején nem is volt teljesen veszteglő vízállás — az észlelt vízszínesés mégis teljesen annak megfelelő volt, mivel a víz színét jelző karók elhelyezését intéző és ellenőrző mérnök mindenkor azzal a lefolyó víztömeggel (illetőleg árhullámmal) érkezett le az alsó fixponthoz, amely a felülről szomszédos fixpontnál éppen folyásban volt. A folyamatos vízállási észlelési adatok is igazolják ennek a meghatározási módszernek helyes voltát [8]. « x * A helytartótanácsi levéltár Tisza jelzésű iratkötegei tele vannak a Tisza szintezésére vonatkozó részletjelentésekkel. Mivel a szintezés módszere és műszerei ugyanazok voltak, mint a vele egy időben folytatott Hieronymi-iéle Duna-szintezésnél, ezekre a szakmai részletekre nem térünk ki, ellenben az egykori jelentések alapján igyekszünk felvázolni a 100—120 esztendővel ezelőtti hazai környezetben végrehajtott szabatos szintezések mindennapos külső körülményeit. Müller Lőrinc „Tisza Térképészeti működő mérnök” írja 1845. dec. 30-án kelt jelentésében az 1845. esztendőben a) Cigánd és Kenyészlő közti, b) Dombrád és Halászi közti, c) Ibrány és Paszab közötti, s végül d) a Gáva és Vencsellő közti mérésekről [9]. Ezeknek a felvételeknek szalmapapiroson készült, színezett vázlata (manuale) is fennmaradt [10]. Ebből tudjuk, hogy 1853.01. ábra Lányi Sámuel aláírása
