Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

2. Szintezési munkálatok a Duna mentén

azonnal észrevesszük a vízszintváltozást, és szabatosan meg is tudjuk azt határozni.

Megjegyzés: Azért fontos a méréshez vízitáblát használnunk, mivel a víztükör a szintezés vizsgálatához és durva hibák kereséséhez, megállapításához nem nagyon alkalmas. Ellenben a vízitábla (Wassertafel) még nagyobb távolságokra vonatkozóan is igen szabályszerű eredményeket szolgáltat.

8. §. A léctávolság meghatározása és a tervezett szintezési vonal szükség szerinti megváltoztatása.

A szintezés a léctávolságok (Niveau—Distanzen) kijelölésével kezdődik. A szintezési távolság 80 öl, következésképp egy műszerállásban 160 ölet kell megmérni. Ezeket a távolságokat lánccal kell megmérni és 1 — 1 % láb hosszúságú cövekkel kell megjelölni. A cövekeket térszínig kell beverni a földbe, s körülöttük egy kis gödröt kell vájni.

A cövekek (Terrainpfähle) használatának előnyei a következők :

1. a szintezőléceket (Niveau-Tafel) ezekre állítjuk fel ;

2. a szárnyvonalakkal ezekhez csatlakozhatunk ;

3. amennyiben a kétszeri szintezés során valamely hiba vagy tévedés mutatkoznék, ezek megkönnyítik annak felkeresését;

4. igen sokszor alkalmasak a normális vízállás szintjének rögzítésére.

Megjegyzés: Azokat a karókat, amelyekből mellékvonalakat óhajtunk

kiágaztatni, kellő előrelátással úgy kell a part közelében vagy magán a parton leverni, hogy semmiképpen se kerülhessenek a hajók útjába, hogy meg ne Semmisüljenek.

9. §. Szintezési módszer középütt váló felállással, a közismert Voigtlünder- jéle szintezőműszerek segítségével. Ezek igazítási módja.

Ami a szintezési módszereket illeti, a középütt való felállás egyszerű és kényelmes módszerét rendeljük el. Alább, a 10. §-ban kerülnek közlésre azok a számítási és egyéb segédmódszerek, amelyekkel a nem középütt való felállásból származó hiba hatása kiküszöbölhető. A középütt való felállás elvét be kell tartani, de ha utólag mégis észrevesszük, hogy a műszer az elül levő szintezőléchez 10 öllel közelebb állott, mint a hátsóhoz, a következő állásban a hátsóhoz legyen közelebb 10 öllel, mint az elülsőhöz. Kiigazított műszert használván, ebben az esetben a nem azonos léctávolságokból származó hiba eltűnik.

Mivel esetleg nem vagyunk bizonyosak abban, hogy műszerünk kiiga- zított-e vagy sem, már óvatosságból is szükséges meggyőződnünk annak igazítottsági állapotáról. Erre már azért is szükség van, mert többször nem lehet az egyenlő^ léctávolságok elvét betartani, pl. ha vízitáblákhoz kell csatlakoznunk. Éppen ezért, ha valaki a közismert Voigtlander-féle szintezőműszerrel dolgozik, azt igen könnyen beszabályozhatja, ha már jól rááll a keze és tökéletesen elsajátította a műszer ismeretét; ez esetben igen pontos eredményt kaphat a mérés során. Következik tehát a műszer leírása és két gyakorlati kiigazítási eljárás ismertetése.

A műszer (2.07. ábra) leglényegesebb alkatelemei : az AB távcső,

amelynek gyújtópontjában egy szálkeresztet találunk ; továbbá a távcsővel összekötött csöveslibella ; ez egy csavar (a rajzon x—y) segítségével párhuzamossá tehető a távcső tengelyével, és elérhető, hogy az irányvonal (Visirlinie) bármilyen irányban is, vízszintes légyen. Ebben az esetben a buborék (Lvft167