Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
2. Szintezési munkálatok a Duna mentén
blase) a libella közepén, végeivel a és b vonások között szimmetrikusan helyezkedik el. A távcsőnek két kihúzható része van : u és w. Ennek az a jelentősége, hogy a távcső hosszának megváltoztatásával a szemlencse és a tárgylencse távolságát növeljük vagy csökkentjük, s ezáltal elérjük, hogy a képet tökéletesen tisztán lássuk ... A szálkereszthez pókhálószálat használnak. Nem olyat, amilyet a lakásokban találni, ezék durvák e célra : a növényekről, bokrokról, fákról kell megfelelő pókfonalat gyűjteni. Ezek finomak is, meg erősek is. A műszer kiigazításán azt értjük, hogy a libellának párhuzamosnak kell lennie a távcső tengelyével (AB), és ugyancsak párhuzamosnak azzal az (mn) U 2.07. ábra A Voigtländer-féle szintezőműszer alakja 1835-ben műszeraljazattal, amelyre a távcső fel van építve, s amelyhez viszonyítva föl-le mozdítható. A kiigazításhoz teljes nyugalomban levő, szélcsendes helyen tárolt vízfelületre van szükség. A műveletet a következőképp végezzük el : Két kis cöveket a víztükörtől szigorúan egyenlő távolságban, pl. egymástól 80 ölnyire* veretünk le. Az egyik cövek fölé felállunk a műszerrel és megmérjük, milyen magasan van a műszer tengelye a víztükör fölött. Azon a szintezőlécen (Visirlatte), amelyet a másik cövekre állíttatunk fel, a szintezőtárcsát (Visirtafel) az imént meghatározott magasságra állíttatjuk rá. Ehhez járul még a távolság következtében fellépő látszólagos horizont (scheinbares Horizont) miatti magasbítás, amely a jelen esetben, vagyis 80 ölnél 2 vonást, azaz tulajdonképpen 2— 0,8227 vonást tesz ki. Irányozzuk meg ezek után a távcsővel, a szintezőcsavart (Elevations Schraube) felhasználva, a szintezőtárcsa fehér közép vonását. Ebben az esetben a távcső valóban vízszintes helyzetbe kerül. Ennek alapján * Ceruzamegjegyzés oldalt: minél nagyobb a távolság, annál jobb ; de mégis a távcső nagyítása határt szab a távolságnak. 168
