Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
felsőbb végében több levegő gyűlik össze, mint az alsóban, ez pedig veszedelmes hibaforrás lehet. 23. §. A szintezőlóceken tett leolvasások abban az időben nem úgy történtek, mint manapság. Mivel 100—120 öl távolságban voltak a műszertől, az észlelő mérnök sehogy sem tudott leolvasást végezni rajtuk, hanem tárcsát intett be, s a lécnél tartózkodó figurám-inzsellér végezte (az egyiptomiak eljárásához hasonlóan) a lécen a leolvasást. Huszár ebben a bekezdésben azt ajánlja, hogy az észlelő mérnök — a műszer szabályszerű felállítása után — minden műszerállásban hajlítsa le a távcsövet a szintezőcsavarral addig, amíg a szálkereszt éppen el nem érkezett a léc alsó éléig, azaz a kezdővonásig. Utána forgassa vissza a szintezőcsavart mindaddig, amíg a buborék középre nem állt. Ha közben számolta a csavar teljes körülforgásainak számát és figyelembe veszi a maradékot, kiszámíthatja az lA és lB értékeket a léctávolság és az egy-egy csavarmenet megfelelő magassági szög ismeretében. Ezáltal a figuráns mérnök leolvasásaira is jó ellenőrzést nyer. 24. §. Hogy az előző bekezdésben leírt műveletet egyszerűbben lehessen elvégezni, Huszár azt ajánlja, hogy ismeretes és általában szokásos távolságokban állíttassuk fel a lécet, és határozzuk meg a látszöget először 13 lábnyi magasságkülönbségre, majd minden 3—-3 hüvelyknyi beosztáshoz, és ezeknek a csavarfordulatoknak megszámlálása alapján szerkesszünk gyakorlati táblázatot. Ennek a táblázatnak a lapjai megadják a kapcsolatot a csavarmenetfordulatok és a lécleolvasások között. A táblázatokat 30 öltől 200 ölig terjedő léctávolságokra lesz célszerű készíteni, mert a szintezés során általában ilyen léctávolságokkal folyik a munka. Olyan táblázatot is készíthetünk azonban, amelyben a szögérték (csavarmenetek száma) azonos, és a léctávolság változó. A táblázatoknak ez a fajtája is rendkívül hasznosnak bizonyult. 25. §. A gyakorlatban nem is oly ritkán előadódik olyan eset, amikor az ingoványos terep nehézségei miatt nem lehet a léc és a műszer közötti távolságot közvetlen méréssel meghatározni. Ebben az esetben optikai úton pótolhatjuk az acélszalaggal való hosszmérést. Ha az előbbi bekezdésben leírt művelet eredményeit egy másik táblázatban úgy csoportosítjuk, hogy a lécleolvasások különbsége állandó, a látszög pedig változó legyen, akkor a változó látszöghöz tartozó léctávolság is változó lesz. Ezt pedig akár a csavarmenetek számával, akár — adott látszög mellett — a lécen tett leolvasások különbségével mérhetjük. A táblázat eredményeit célszerű lesz kezdetben acélszalaggal történő hosszméréssel valóságosan ellenőrizni. 26. §. A szintezés ellenőrzésének és a kész eredmény megvizsgálásának kérdésében Huszár idejében még igen szerteágazók voltak a vélemények. Huszár szembeszáll az eddig követett gyakorlattal. Rávilágít, hogy az egymás mögött haladó, egy irányban szintező két mérnök méréseredménye ■nem lehet annyira megbízható, mintha a két mérnök a szakasz két különböző végpontján kezdi meg a szintezést és egymással ellentétes irányban mór. Ezzel Huszár — talán elsőként — rögzítette le tudományosan az oda-vissza szintezés elvét. Javaslatában előadja, hogy annyi időbeli eltolódás legyen a két mérés között, hogy a /i-ből M-ba szintező mérnök éppen hogy elérkezhessék A-ig a méréssel, és hagyja ott egy külön kis lapon szintezésének részletes eredményét. 117
