Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
Tehát a műszerállásonkénti (Ih—le) különbségeket, illetőleg azok összegét, mint a szakasz teljes magasságkülönbségét. Erre csak a számítás ellenőrzése miatt volt szükség. Ugyanis, mivel a kötőpontok a Huszár által javasolt vaskarók voltak, amelyeket észlelés után kihúztak a földből, úgysem lehetett volna semmiképpen sem ugyanazokon a kötőpontokon megismételni a mérést. Huszár azt kívánja, hogy ha nem egyezik az oda- és visszaszintezés eredménye, akkor a két mérnök együttesen ismételje meg az egész szakasz szintezését, és közösen állapítsák meg, melyik mérés eredményét tekintik a legmegbízhatóbbnak. Ezekből képezzenek középértóket. Az így nyert eredmény megbízhatóbb lesz, írja, mint ha akárhányszor mérik is egy irányban. Emellett feleannyi időt se vesz igénybe, mert legfeljebb három szintezési menetről lehet majd szó, a szokásos hat helyett. Nemcsak a fővonalakon, hanem az oldalt kitérő szárnyvonalakon is ugyanezzel az oda-vissza szintező módszerrel kell a magasságkülönbségeket meghatározni. 27. §. A szintezési munkálatok eredményei maradandóságának biztosítása végett gondoskodni kell arról, hogy alakjukat maradandón megőrző pontok kerüljenek be — minél nagyobb sűrűséggel — a szintezési vonalba. Ezeket a pontokat állandó (fix-) pontoknak nevezi. Fixpontokat a legszilárdabb, legmaradandóbb épületeken kell kiválasztani. Egy-egy épületen — ellenőrzés kedvéért—két-három jellegzetesen kiemelkedő épületelemet kell fixpontként bemérni. Ilyen az épület lábazata, kőküszöbe, ablaktalpa, vagy más, kiemelkedő, vízszintes része. Az épületek legyenek minél közelebb a folyókhoz, hogy azok vízállását minél többször lehessen szintezéssel rögzíteni a szóban forgó fixpontokhoz. Minden községben, amelyen a szintezési vonal keresztülhalad, legalább egy olyan fixpontot kívánatos létesíteni, amelyet két mérnök egymástól függetlenül határozott meg. Hogy a fixpontok a jövőben is feltalálhatok, és későbbi szintezések alkalmával ellenőrizhetők legyenek, égtájak szerint tájolt, pontos helyszínrajzot és kimerítő leírást kell róluk szerkeszteni. A leírásban fel kell tüntetni a színit/eg jegyzések a 117.. ábrához A német szöveg magyar fordítása : Átnézeti vázlat a vezetendő fö és mellék szintezési vonalakról Befejezve 1820 december havában. Színmagyarázat. (Sárga) Fő szintezési vonalak a Tisza mentén (Zöld) Fő szintezési vonalak a Körösök és a Berettyó mentén (Kék) Fő szintezési vonalak a Hortobágy és a Kákát mentén (Vörös) Mellék szintezési vonalak. A vonalvezetésben figyelemre méltó, bogy ebben a korban még nem alakult ki a lehetőleg sima vonalvezetésű és lehetőleg azonos nagyságú zárt szintezési poligonolc tervezésének elve. Huszár a fővonalakkal szigorúan követi a folyók kanyargós futását, mert a partokon folytatott lej tméréssel karöltve vízszínelést is végez, vagyis meghatározza a vízszín pillanatnyi magasságát. Mindamellett teljes mértékben tisztában van a zárt szintezési poligonok elvével és gyakorlati jelentőségükkel. Erre vall az a körülmény, hogy már ebben az általános és előzetes, irodai tervezetben feltüntétte, hogy a Tisza nagy kanyarjai mentén vezetett fővonalakat szintezési mellékvonalakkal át kell vágni. Elgondolásának csakis az lehetett a célja, hogy a hosszú kanyarok mentén elkövetett szintezési hibát a rövid átvágások mentén végrehajtott szintezések eredményével ellenőrizhesse.
