Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
kezdőpontja, illetőleg a felfüggesztési pont és a Föld középpontjának összekötő egyenesével. Ez az irány, amelyet egyébként függőlegesnek (vertikálisnak) nevezünk, merőleges a földi döféspontban (talppontban) képezhető érintősíkra ; vagyis arra a síkra, amelyet a szintezés során meg kell határoznunk. Ha különféle folyékony anyagokat öntünk egy edénybe, ezek — fajsúlyúknak megfelelően — olyan egyensúlyi állapotban helyezkednek el, hogy a könnyebbek kerülnek felülre, a nehezebbek pedig alulra. Amennyiben a különféle folyadékfajták nem keverednek össze, nemcsak a folyadék szabad felszíne, hanem az egyes folyadékfajtákat egymástól elválasztó felületek is, a Föld gömbi alakjával párhuzamos felületek : valódi szintfelületek lesznek. Ezen a két alapelven készül mindenfajta szintezőműszer. Az előbbin az egyszerűbb és régibb, az utóbbin az újabb, összetett jellegű szintezőműszerek. 9. §. Ha egy belülről tökéletesen henger alakúra csiszolt üvegcsőbe vizet vagy más folyadékot és egy kevés levegőt zárnak be, írja Huszár, a levegőbuborék mindig felül helyezkedik el. Ha a buborék pontosan a cső közepére került és a folyadék felülete a cső tengelyével párhuzamos, akkor a cső is vízszintes helyzetű, tehát párhuzamos a Föld érintősíkjával. Ha tehát a cső fala mindenütt egyenletes vastagságú és a buborék pontosan középütt foglalt helyet, semmi kétség, hogy a hengeres cső tengelye valamint a csőben levő folyadék felszíne egybevágó az észlelőhely látszólagos szintvonalával. Ez a körülmény a libellák szerkesztésének alapja. A folyadékok nyomása összetett viszonyban áll — írja a továbbiakban — az edény szélességével és magasságával. Ezért a libellák annál használhatóbbak, és a látható szintvonalat az üvegcső felszíne szerint annál pontosabban adják meg, mennél tökéletesebben hengeres csiszolásúak a csövek. A libella vizsgálata alkalmával a csöveket át kell forgatni. Ezért kívánatos, hogy a csövek szélessége végig azonos legyen, két végükön pedig merőleges falban záródjanak. A vastagabb falú csövek legyenek szélesebbek, nagyobb magasságúak és legyen minél nagyobb fajsúlyú a beléjük zárt folyadék. \ 1.11. ábra 107
