Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése

magassága a Föld valódi gömbfelületétől és a víz valódi szintfelületétől lenne meghatározható, illetőleg megadható.

5. §. Mivel azonban a fénysugár nem görbe, hanem egyenes vonalban terjed, a szintezésnél az iránysugár nem más, mint a műszerállás talppontjában, illetőleg a földgömb érintési pontjában képezett érintő. A szintezés során

elvileg minden irányzás — a reírakciótól eltekintve — a földgömb érintőjének egyenesében vagy azzal párhuzamosan történik.

Azonban a mérés nem hibátlan. Emiatt az iránysugár nem lesz azonos az érintővel. A szintező mérnök feladata, hogy meghatározza azt az eltérést, amely az iránysugár és a Föld valódi érintője között van. Ez azonos azzal a szöggel, amelyet az észlelő (vagyis a műszer), az irányzott pont és a Föld középpontja alkot.

6. §. A meridián fokmérések alapján ismeretes egy fok hossza; ez 58 655 bécsi öl. Ezt figyelembe véve a keresett központi szög (C) a következő ' aránnyal fejezhető ki (1.11. ábra) :

1.10. ábra

Huszár Mátyás szintezési utasításának címlapja

58 655 : 1 = AB : x.

105