Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
ebédet kaptak: húslevest, főzelékfélét, sült fácánt és tésztát. (Hasonló dicséretet ezen a tájon egyetlen vendégfogadó sem kapott tőle.) „Csaknem este volt már — folytatja — amikor (Várpalotán és Veszprémen át, Pestről való indulásunk után harmadnapra) megláttuk a Balatont. Partjait erdőkkel borított dombok szegélyezik, és erről a helyről nézve szép és jellegzetes tavi panorámában gyönyörködhettünk. Füred néhány év alatt fejlődött fürdőhellyé, és a nagy Horváth- ház és néhány, kevésbé feltűnő épület kivételével, még mindig olyan természetes, amilyet romantikus hajlamú emberek csak óhajtanak . . „Reggel, amint körültekintettünk, láttuk, hogy házunk egészen a tó nádassal borított partján áll, a másik oldalon pedig alacsony dombok zárták le a kilátást. Dél felé, bizonyos távolságból, a Tihanyi-félsziget valóban gyönyörű látványt nyújtott. Jól látszott innen az apátság és a templom. Másik útitársam, H., vázlatot is készített a tájról. Elhatároztuk, hogy nem hagyjuk el Füredet addig, amíg el nem látogattunk Tihanyba” (1.175 ábra). „A tihanyi kirándulást a következő estére terveztük. Két vagy három mér- földes kocsiút után kis patakon haladtunk keresztül, amely Tihanyt elválasztja a part többi részétől és gyakorlatilag szigetté alakítja. Miközben felkapaszkodtunk az apátsághoz, néhány régi erődítmény maradványait érintettük. Tihany egyike a legkorábbi keresztény alapításoknak Magyarországon. Az apátsági épület ablakaiból kitekintve, ragyogó szépségben terült el alattunk a tó. Megnéztük még az apátság nagy konyháját: igen gazdagon ellátottnak látszott ...” „A parasztházakból gyerekek szaladtak felénk, és egy marékra való krétakori ősmaradvánnyal igyekeztek üzletet kötni velünk. Ez a mészkő, amelyen egyébként maga az apátság is áll, Beudant szerint jura korból maradt csigák háza. A parasztoknak saját meséjük van erre. Kecskekörömnek nevezik a köveket, és szerintük Béla király idejében keletkeztek, amikor a tatárok elől me1.174 ábra. John Paget nekülő király egész kecskenyáját a tóba fullasztotta, csakhogy az ellenség kezébe ne kerüljön a jószág . . .” * Paget leírásában a legfontosabb részletnek a Tihanyba vezető útjával kapcsolatban tett feljegyzéseit tekintjük. Vessük össze ezeket a Bél Mátyás kézirataiban fellelt és a korábbiakban idézett adatokkal. Bél pontosan fél évszázaddal a török iga alól való felszabadulás (1683) után járt Veszprém megyében: 1731-32- ben. Paget pedig további egy évszázad múlva, 1835-ben kereste fel Tihanyt. Mindketten megjárták a tihany—aszófői nyerget; mindketten saját tapasztalatukat rögzítik írásaikban. A Bél feljegyzéseiben találtakat még Mikoviny 1732. évi térképi felvételei is megerősítik. Az alatt az 5 — 7 év alatt, míg a zalai, somogyi és fehér-tolnai részekből is ki nem takarodott a török, a Balaton védő vízvonala volt közöttük a határ [247]. Az aszófői nyereg időnkénti elöntését Bél is, Paget is említi. Lehetséges, hogy 1731-ben, amikor Bél ott járt, aszályos esztendő volt, s emiatt volt alacsonyabb a tó vízállása. De az is lehetséges, és a magam részéről ezt tartom valószínűbbnek, hogy Bél idejében már megkezdődött a tó lassú lecsapolása, mert Bartsch 1781-ben még alacsonyabb vízállást talált. Paget kirándulása alkalmával (1835) Tihanyt még mindig vízzel telt árok választja el az aszófői partoktól, úgy hogy Tihanyt Paget valóságos szigetnek mondja. Mikoviny ezt a vizesárkot Tihany térképére (1732) nagyon világosan be is rajzolta. Paget útja Füred felé vezet tovább. „A füredi forrásvizek, írja, a környékbeli mészkőhegyekben erednek. Nekik köszönheti keletkezését az itteni igen jóhírű fürdőtelep . . .” (1.176 és 1.177 ábra). „Tihanynál a tó közepéig kiugró hegyet akartam felkeresni, amely itt eléggé nagy félszigetet alkot. . . Füredről Aszófőre jöttem vissza, onnan pedig Tihanyba küldtem kocsimat, . . . magam pedig a hegy északi lábát jártam be.” „Előbb a nyugati lejtőnek vágtam neki, ahol egy paraszt megmutatta az állítólagos kecskekörmöket, amelyeket már régóta Füred környékének a leginkább figyelemre méltó kövületeiként emlegetnek . . . Elég nagy mennyiséget gyűjtöttem belőlük. De nem kecskeköröm ez, miként a nép képzeli, sem paizscsiga, sem nem halfoga: csupán nagyobbfajta osztrigahéj sarka, amilyeneket a füredi és a sárisápi hegyekben a térszínen sokat találtunk.” (A továbbiakban leírja a kecskekörmök keletkezésének módját. Okfejtése ma is tökéletesen helytálló.) „A tihanyi hegy tetején egy kis tó van, amelyet az egész falu itatónak használ. Mindenfelől bazalttufa dombok veszik körül. Kráternek mondják, . . . szerintem azonban lehetetlen, hogy ez a tihanyi kis tó az lenne . . .” „Valamikor Tihany hegyének hadászati szempontból különös jelentősége volt. Két vár állott rajta, romjaik a hegy két pontján ma is láthatók. . . . Tihany községet, amely az egyik várhoz tartozott, a mai napig is a domboldalon látható erődítésféle veszi körül . . .” 148
