Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
„Miután végighordoztam tekintetemet ezeken a hegyeken, folytattam utamat, mégpedig a tavon át. A hegy déli szélén egy révhajó van, amely naponként többször is átkel a tavon. Több nagy kocsit és utasokat is képes felvenni. Vitorla hajtja; s ha kedvező a szél, egy órán belül ott vagyunk a túlsó parton: de ha csak egy kis ellenszél van, mint ahogyan akkor volt, amikor én akartam átjutni a tavon, két óránál is többe kerül az átkelés. A tó vize erősen hullámzott, és igazi kis tenger benyomását keltette. Valósággal himbálóztunk, néha még előre-hátra is dőltünk. A legtöbb asszony sápadt arca, a szótlanság és az a komoly nyugalom, amit tanúsítottak, rosszullétüket árulta el, minthacsak igazi tengeren lettek volna.” „A Balaton tava (németül; Plattensee), amelyről még nem beszéltem, Magyar- ország legnagyobb tava. Legnagyobb hossza DNy — ÉK irányban 16 mérföld, legnagyobb szélessége pedig: a tó keleti szélén 3 mérföld. Több helyütt hol kiszélesedik, hol összeszűkül. A tihanyi foknál alig lehet fél mérföld szélességű.” „Igen sok helyütt nagy kiterjedésű mocsarak szegélyezik. Ezek lényegesen megnövelik a vízborította térszín felületét. Egész területét, a mocsarakat is beleértve kb. 66 négyszögmérföldre teszik (ami megfelel 24 német négyszögmérföldnek). Több kis, az északi és déli hegyvidékről lefelé siető patak táplálja, főként a Magyarország legnyugatibb részében eredő Szala folyó.” „Ezektől a vízfolyásoktól szállított vízmennyiség azonban a tó felületéhez képest igen csekély. így az elpárolgás éppen elegendő a vízszín állandó megtartásához. Lefolyása nincs. Nem tekinthető ugyanis ilyennek a déli part közepén levő, kis Sió folyó, mert hiszen bizonyos tekintetben az inkább csak a tóval közlekedő mocsárnak minősíthető.” „A tóparti mocsarak hemzsegnek a vízimadaraktól. Nem hiszem azonban, hogy itt is megtalálhatnék mindazokat a fajokat, amelyeket a Nagyalföld mocsaraiban említettünk.” „Ezeknek a mocsaraknak a fenekét majdnem mindenütt tőzeg fedi. Ennek — kétségkívül — hasznát lehetne venni, 1.175 ábra. Tihany környéke (A III. részletes topográfiai felvételből) 1.176 ábra. A balatonfüredi Gyógytér 1802-ben (Lechner Mátyás nemrég megtalált rajza; Zákonyi F. nyomán) 149
