Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
sulat hét község, nevesen: Balatonma- gyaród, Kiskomárom, Kapos, Garabonc, Kisrada, Nagyrada és Szabar határában 2445 kát. holdnyi területet tett mível- hetővé. Az 1876-ban újjáalakult társulat a Balatonnak időközben alacsonyabbá tett vízszintjéhez igazodva csatorna- hálózatának összhosszát még jelentősen növelte. A Balaton körüli mocsárvilág kialakulását elsődlegesen azok a pannonvégi, az új-pleisztocénig tartott erőteljes, sőt még ma is folyamatban lévő földszerkezeti mozgások okozták, amelyek kialakították a tó mai medencéjét. Ugyanakkor azonban szétvágtak egy meglevő és jól kialakult, közel párhuzamos ÉÉNy — DDK-i csapású völgyekhez kötött folyórendszert, és a mai vízrajzi képet szinte szemünk előtt hozták létre [138]. Természetes, hogy a bizonytalan helyzetű, illetve nagyon lassan süllyedő völgyekben és medenceperemeken tőzegesedés vette kezdetét. Hasonló vízrajzi viszonyok voltak itt már évszázadok óta. Gráf András kimerítő tanulmánya [139] szerint közvetlenül a Balaton délkeleti partján érdemleges település a vidék járhatatlansága miatt a rómaiak korában alig volt. Szinte semmit sem javultak itt a vízviszonyok ezer esztendőn át. Ezt az állapotot híven jellemzi Zichy Ferenc királyi biztosnak a helytartótanácshoz intézett, 1825. november 12-én kelt, ismertetett jelentése [140]. A Balaton-part elmocsarasodásához, miként Krieger is határozottan írja, lényegesen hozzájárult a tó természetes lecsapoló árkainak feltöltődése vagy mesterséges elrekesztése is [141]. Krieger helyes meglátását bizonyítja az a több, mint egy évtizeddel korábbi keltű jelentés, amelyet 1763. szept. 24- én írt alá Perczel János Veszprém megyei főszolgabíró és Kajári Pál esküdt (assessor), és küldött fel a helytartótanácshoz. A jelentésben [142] a megyében található állóvizekről adnak számot. Többek közt ezt írják: „Az ötödik állóvíz a legnagyobb és ezt Balatonnak nevezik;. . . csak kis részben tartozik Veszprém megye területéhez. Ez a rész a szomszédos Almádi pusztá1.121 ábra. Krieger Sámuel val, mely a tisztelendő Veszprémi káptalané, továbbá Vörösberény és Kenese falvakkal, valamint Füszfeő és Akarattya pusztákkal, melyek a jezsuita rend tisztelendő győri kollégiumának birtokai, tovább: Gamásza pusztával, valamint (Sió)-Fok faluval, melyek a tisztelendő Veszprémi káptalan birtokai. Úgy beszélik, ez a víz a Szala folyóból táplálkozik, mely nemes Szala vármegye területére esik. Levezető lefolyásai nincsenek. Fok falu mellett van ugyan egy 15 öl hosszúságú lefolyása (szó szerint így: ,,Juxta Possessionem quidem Fok effluit in longitudine orgiarum 75 ...”), de ez a lefolyás ilyen nagyvízhez igen csekély, és aligha lehetne bővíteni; ugyanis a víz a lefolyás közelében 150 ölnyi hosszúságban nagyon alacsony”. Ez a jelentés nem említi ugyan, hogy a (sió)-foki természetes lefolyásnál bármiféle emberi beavatkozás akadályozná a tó vízének lecsapolását, mégis lehetetlen egyebet elképzelnünk, mint azt, hogy már ekkor megvoltak azok a foki malmok, amelyek erre a természetes lefolyásra épültek, és azt tökéletesen eltorlaszolva, egy évszázadon át annyi baj forrásává váltak. Sajnos ebben az állagban sem Zala, sem Somogy megye hasonló tárgyú jelentése nem található, illetve ezek a vármegyék a Balatonról nem küldtek jelentést. D) A TÓ VÉGLEGES LECSAPOLÁSI M U N KÁLATAI N AK KEZDETE A XVIII. SZÁZADBAN Miután a törököket Dunántúlról kiűzték, a balatoni vízállás tartós rendezésére irányuló munkálatok megkezdésére, illetve azok erőteljes ütemű folytatására igen nehezen került sor. A tónak, ingadozásoktól eltekintve, több mint 400 éven át mesterségesen fenntartott, rendkívül magas vízállása volt. Az élet ehhez a magas vízálláshoz igazodott. Az évszázados megszokottságból pedig nehéz volt a birtokosokat, de magukat a jobbágyokat is kimozdítani. Mindenesetre 1763-at tekinthetjük annak az időpontnak, amikortól kezdve állandóan és rendszeresen foglalkoznak a Balaton és környéke vízviszonyai rendezésének műszaki vonatkozásaival [142] Sok minden történt ezen a téren az első száz esztendő folyamán, vagyis 1863-ig bezáróan; olyan sokrétű munkálatok sora, hogy nehéz is lenne azokat röviden áttekinteni. Mégis annyi bizonyossággal megállapítható, hogy a nagyszabású munkálatokat állami rendelkezésre, részben állami költségen hajtották végre, többnyire a helytartó- tanács kezdeményezésére, az Építési-, illetve a Hajózási Igazgatóság szakvéleményezésére, közigazgatásilag illetékes vármegyék alispánjának esetleges hozzászólása mellett, felsőbb szinten pedig a Magyar Kancellária, a bécsi Kamcral Haupt Oberbau Direktion, illetve a Kamera! Haupt Buchhalterey einverleibtes Bau Department irányításával vagy jóváhagyásával. Éppen azért, mert a legfőbb irányítás Bécsben történt, a Balatonra vonatkozó 97
