Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
itt a Balaton medrét, a víz szélén tömérdek római pénzt és egyéb bronz- és vasfélét szednek össze a parasztfiúk és mások, kik éppen e célból keresgélnek a vízszéli iszapban . . . 1858 óta, csak az évenként itt összeszedett római rézpénzt 5 — 6 kg-ra lehet tenni. Sőt mi több, a római tárgyak között elvétve még őskori tárgyak, mint czeltek, buzogánygombok bronzból, átfúrt kalapácsok kőből és csontból, agyag orsógombok is kerülnek innen.” ,,1859-ben, amikor a Balaton vize nagyon leapadt, az iszapban két egymás mellett álló, házfödél alakú római, de már szétrombolt téglasírt magam is láttam; a vízbe pedig csak nem temetkeztek a rómaiak! Most (1885-ben!), hogy a Balaton vize annyira visszament, még más három egymástól távol eső, de már szétrombolt sír helyét tisztán lehet látni. De rendszeres nagy temetőt, amely mindezt a temérdek tárgyat magában rejtené, nem képzelek ide, mert annak folytatását a várdomb, illetve a fennsík meredek oldaláig, ezelőtt két évvel (1883), amikoris ott rendszeres próbaárkot húzattam, okvetlenül megtaláltam volna. Nem marad más hátra, mint feltenni, hogy itt a vár alatt jókora száraz területnek kellett léteznie, . . . hol (talán) a várőrség családai, a kézművesek, szóval az egész nem fegyverforgató népség lakott.” Az 1885. évi ásatásból kiderült, hogy a mai száraz partmenti területeken „római temetőnek nyoma sincsen”, ellenben a víz alatt voltak a római téglasírok. Ezek azonban szórványos temetkezés nyomai lehettek, „mint aminőt Szombathelyen, a római házak alapfalai között is — írja L/pp — több ízben találtam. Bukkantunk azonban itt is, alig két ásónyomnyi mélységben és vagy három lépésnyire a víz szélétől, két egymás melletti, D —É-nak fekvő csontvázra, de ezek a puszta földben feküdtek; . . . koponyaalkatuk határozottan keszthelyi és dobogói népre vallott, . . . rómaiak aligha lehettek” [28]. L/pp 1885-ben újabb leletekről tudósít bennünket. írja, hogy „Keszthely és Fenék-puszta vidékén, a Balaton-part e kies szegletében az őskorban a kelták, 1.12 ábra. Római erődítmény: Vakum maradványai a Balaton partján, Fenék-pusztánál (A századforduló táján a régészek tévesen Mogentianával azonosították.) Az erődítmény K-i oldala — elhabolás következtében — belesüllyedt a Balaton medrébe (Römer FI. 1863. évi, Sági K. 1963. évi és Barkóczi L. 1965. évi felvétele nyomán) 2* 19 1.11b ábra. A II. József-korabeli felvétel tihanyi lapjain látható feliratok
