Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

IV. A Balaton évszázados feliszapolódásának vizsgálata

4.9 ábra (folytatása) nyok. Míg 1764 és 1894 között máshol mindenütt erős feliszapolódás mutat­kozik, ugyanebben az időszakban Fe­nék-puszta környékén hatalmas méretű parterózió következett be. A pusztuló partok hátrálása az egykori római tele­pülést is elérte. így kerültek a római tégla sírok és szarkofágok a Balaton belsejébe, ezért omlott a római castrum északkeleti fala ugyancsak a tóba, amint azt Römer Flóris 1860 körüli felvétele mutatja. Kuzsinszky Bálint pedig a tó medrében, Fenék-puszta közelében, ró­mai kori épületek maradványait találta. Ez a nagymértékű partpusztulás csakis a vízszint nagyarányú változásával és a szélnyomás okozta ritmikus víztömeg­vándorlás dinamikus hatásával magya­rázható (L a II. fejezetben). Ebben az abradáló munkában nemcsak a partok­hoz verődő hullámok dinamikus mun­kájának van szerepe, hanem talán sokkal inkább a partokról visszazúduló víztömegek szívó, lazító, romboló tevé­kenységének is. A 4.9 ábrán bemutatott feliszapoló- dási viszonyokat illetően további vizs­gálatokat végeztünk a következők sze­rint. A 4.10 ábrán látható módon meg­szerkesztettük minden egyes szelvény feliszapolódására jellemző görbét. Ezen kívül az Ijb — X. szelvény adataiból elő­állítottuk a tó egész területére jellemző általános feliszapolódási menetgörbét is (4.12 ábrán a szaggatott vonallal kihú­zott görbe). Ugyanezen az ábrán a csí­kozott területek az átlagos irányzattól való időbeni eltérést mutatják. Ez az ábrasorozat rendkívül élesen szemlél­teti a Balaton medrében végbemenő anyagvándorlási folyamatokat. Kísérjük végig a négydimenziós szelvényekben évről évre a csíkozva feltüntetett folya­matokat. Kétségtelen bizonyítékokat nyerünk arra vonatkozóan, hogy a fel­iszapolódás a tó belsejében nem egyen­letes és nem is egyértelmű folyamat. Ahol ma igen intenzív feliszapolódásnak vagyunk tanúi, ott a múltban ugyanez a folyamat gyengébb volt, vagy csak nyo­mait leljük, sőt esetleg ugyanott a fené­ken kimaródás ment végbe. Röviden: vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a Ba­laton fenekét borító iszaptömegben idő­szakonként a csapadékos, illetőleg szá­razabb éghajlatú évjáratoknak megfelelő­en tömegátrendeződés jöhet létre. A tó mederviszonyait több évtizedes mérési gyakorlatból ismerő Szilágyi József [21] ebbeli vizsgálati eredményeinket saját tapasztalataival megerősítette. Különösen figyelemre méltó a fenék kimaródása Boglár és Siófok közelében. Ez a jelenség a Balaton víztömegének a tó hossztengelye irányában történő ide-oda vándoríásával, azaz a fenéken levő latyakos és közepes sűrűségű iszap helyváltoztatásával kapcsolatos. Cholnoky c-ak mint lehetőséget említi [9]. Szilágyi azonban mint többszörösen megfigyelt tapasztalati tényt közölte velem [21], hogy nagy esőzések és szél­13* 195

Next

/
Oldalképek
Tartalom