Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
IV. A Balaton évszázados feliszapolódásának vizsgálata
Alapfeltételül tekintettük azonban, hogy a javító tagok alkalmazásával nyert eredmény nem lehet szöges ellentétben a mederfelvétel során nyert izobát-gör- bék által meghatározott feliszapolódási, illetve mederkimarási irányzattal. Ennek afeltételnek afenti adatok nem tesznek eleget. Számos reláció megvizsgálása után úgy találtuk, hogy az említett alapfeltételt legjobban akkor közelítjük meg, ha azt (a -)- b) = 20 cm értéknek, az arányt pedig 1 : 3-nak választjuk. Ez alapon az 1930. évi mélységmérés adatait általában +5 cm, az 1955. évi echográf-mérés eredményeit pedig —15 cm javítással láttuk el. Kivételt két esetben tettünk. A Zala-torokban kemény, csillámos, homokos hordalék rakódik le. Ezért itt b = 0 cm; az echográf szolgáltatta eredményeket tehát e helyütt javítással nem láttuk el. Az Almádi és Szabadi közötti X. jelű szelvényben pedig a gyakori partomlások miatt nem képződhetik olyan latyakos iszap, mint máshol a tó belsejében. Ezért ebben a szelvényben b = —5 cm értéket alkalmaztunk. Az 1 /a jelű Fenék-pusztai szelvényről nem szólva, a többi szelvény elég egységes jellegű képet nyújt (4.9 ábra). Az 1764—1894 közötti 130 esztendő folyamán a feliszapolódás üteme meglepően nagy (okát az előzőkben részletesen ismertettük). Szélső értékben : a Zala torkolatánál 23,07 mm/év, Akaii és Őszöd között 6,10 mm/év. Az egész tó átlagában: 11,30 mm/év. A Zbella által megmért két szelvényben részletesebb adatokkal is rendelkezünk: 1764 és 1856 között 7,9 mm/év, 1856 és 1894 között pedig 4,6 mm/év érték az átlag. Ezek szerint a feliszapolódás mértéke az első 92 évben majdnem kétszerese az ezt követő 38 évben kialakult középértéknek. A szélső értékek között (+8,7, illetve +3,94 mm/év) pontosan a mondott nagyság- rendű relációt találjuk meg (4.9 ábra). 1894—1930 között már csak 2,57 mm/év, 1930—1955 között pedig 2,83 mm/év a feliszapolódás átlaga. Gyakorlatilag a két érték azonos. Tehát 1894 4.9 ábra és 1955 között az egész tómedencét tekintve 2,70 mm/év mértékű feliszapo- lódással számolhatunk (4.10 ábra). A Zbella Ignáctól származó adatok kétségtelenül igazolják azt, hogy a feliszapolódás mértéke az 1764—1894 közötti időszakon belül is erősen csökkenő jellegű volt. Az általa mért két szelvényre megállapított értékek arányát az egész tóra kivetítve megállapítható, hogy 1764 és 1856 között évenkénti 12,64 mm feliszapolódással számolhatunk. Ez az érték 1856 és 1894 között évi 9,38 mm-re csökkent (4.10 ábra). Az eddigiekben ismertetett viszonyoktól lényegesen eltérnek a Fenékpuszta környezetében tapasztalt viszo194 A BALATON MEDERALAKVÁLTOZÁSAINAK ÁTLAGÉRTÉKEI AZ 1764-1955 KÖZÖTT VÉGREHAJTOTT MÉLYSÉGMÉRÉSEK ALAPJÁN
