Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

1.11a ábra. A II. József-korabeli I. katonai felvétel részlete. Örvényestől keletre ez a felírás olvasható: „1727 Sind hier Rúdra im See entdeckt”

egy kőkorsó is oly helyeken találtattak, hova most a Balaton vize terjed, nyomai talán a sekély vízben emelt védőfalaknak, előmú'veknek . . .’ ' [26].

Lipp Vilmos 1885-ben, majd 1886-ban három ízben foglalkozik írásaiban a fenék-pusztai római régiségekkel. Fontos közléseit itt adjuk.

„Őskori bronztárgyak... a keszthelyi határban és annak szomszédságában több helyütt kerültek napfényre. Ilyenek délen a fenéki réz- és hosszú bronzvésők, amelyek a mogentiánai várdomb alatt a Balaton iszapjából, vagyis kőeszközökkel, római és népvándorláskorabeli tárgyakkal szedetnek ki; ilyen ... a vörsi bronzkardtöredék” [27].

Részletesebben szól az Archaeológiai Közlönyben (1886) arról, hogy Fenékpusztát első ízben Römer Flórissal együtt 1879 nyarán járta be.

„A Keszthelytől Fenékig tartó 4—5 m magaspart valaha a Balaton partja volt. A mély fekvésű síkságot néha elönti a víz.”

„Ha erős keleti szélvihar felkavarja

18