Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.5 ábra. Kuzsinszky Bálint Balaton normális vízállása a rómaiak korában 104,50 m körüli, a népvándorlás korában pedig 105,50 m körüli lehetett. A Galerius korabeli, iu. 292. körül épült szabályozó-zsilipről igen hozzávetőleges értesüléseink vannak [12]. Kuzsinszky Bálint (1.5 ábra) a múlt század végén kereste és a régi római építmény nyomait Siófoknál vélte felismerni [13]. Újabban Sági Károly ennek a korábbi megállapításnak helyességét kétségbe vonja azon az alapon, hogy Bél Mátyás az 1700-as évek első negyedében tudósít arról, hogy a törökök Siófoknál ,,a Sió folyó szöge előtt, ott ahol az a tóból kiömlik, sáncokkal, árkokkal és állandó karbantartással egy védőmú'vet létesítettek...” [14]. A Galerius-féle Balaton-szabályozás kérdése ezzel a két, merőben ellentétes eredményű ásatással nem tekinthető lezártnak. Kétségtelen, hogy 70—80 évvel ezelőtt Kuzsinszky a mainál sokkal jobb állapotban láthatta azokat a bizonyos falmaradványokat, amelyekben a zsiliptáblák mozgatására szolgáló vájatokat is felismerni vélte. A maradványokat id. Lóczy Lajos (1.6 ábra) és Cholnoky Jenő is 1.6 ábra. id. Lóczy Lajos megszemlélte. Mindkettőjüknek mérnöki oklevele is volt, tehát ők ketten műszakilag is bizonyosan meg tudták ítélni, hogy mit láttak. Cholnoky nyomtatásban több ízben is elismerte Kuzsinszky megállapítását, emellett számos alkalommal ugyanígy nyilatkozott tudományos és népszerű előadásain is. Azt tehát, hogy a Galerius-féle zsilip (1.7 ábra) csakis Siófok közelében lehetett, kétségtelennek tartjuk. Ha az idők folyamán újabb, a korábbi megállapításokat cáfoló, vagy módosító leletek, még hozzá: feltétlenül bizonyító értékű anyag nem kerül elő, akkor Kuzsinszky véleménye helytállónak tekinthető. Ez a megállapítás azonban egyáltalán nem zárja ki Sági Károly feltevésének helyességét. Helyszíni bejárásaim során terepszintezéssel megállapíthattam, hogy ha egy, a maihoz hasonló, vagy annál valamivel alacsonyabb vízállás mellett volt a Balatonnak természetes lefolyása, az sehol máshol nem lehetett, mint Siófoktól keletre, mert itt van a somogyi partvonal legmélyebb tereppontja. Annál inkább ezt a véleményt tartom ez idő szerint leginkább helytállónak, mivel Krieger Sámuel 1776. évi eredeti felvételének budapesti kéziratos példányán (és csakis ezen a példányon) tussal fel van tüntetve az ősi Fok falu mellett egy mélyedés ezzel a felírással:,,Antiquus Effluxus lacus Balatonis” azaz: A Balaton tó régi lefolyása. Ez a mélyedmény ma is megvan, bár erősen feltöltött állapotban, amit a mellette levő magas homokdomb közelsége eléggé megmagyaráz. Legmélyebb pontja ma 105,10 m A. f. körüli. A mélyedés egyenest nekivág azoknak a romoknak, amelyeket Kuzsinszky, Lóczy és Cholnoky a Galerius császár építtette zsilip maradványainak tekintett. Siófok környékének részletes geológiai képét (1.8 ábra) id. Lóczy Lajos adta [15]. hidrogeológiai leírását pedig Cholnoky Jenőnek köszönhetjük. O a következőket írja: „Siófok község határánál a Sió-torokig hajdan széles, de sekély öble volt a tónak. Ezt az öblöt délen tekintélyes, mintegy 5 — 6 m magas pleisztocénkori kavics-turzás zárta el a Sió völgyének további, délre terjedő mocsaras lapályától. A turzás mindenesetre olyankor keletkezett, amikor a tó vízállása 4—5 méterrel magasabb volt a mainál. A turzás keletkezése előtt a Balaton itt mélyen benyúlt a Sió völgyébe, de ekkor még nem lehetett lefolyása, mert különben nem épülhetett volna turzás az öböl elé.” „A nagy pleisztocén-kori turzáson két nyílás vezet keresztül. A nyugatin a Sió széles, alluviális lapálya vezet át, a keleti egészen keskeny, szinte mesterségesnek látszik, s mivel vele szemben van a tópart közelében a római hídláb, vagy zsilip maradványa, fel lehet tenni, hogy ez az átvágás mesterséges, s mivel elég tekintélyes, nagy munka, talán ezért említették fel a római írók.” „A partszélen közvetlenül sokkal alacsonyabb, aprókavicsos egyenes turzás nyúlik végig... ennek a turzásnak a nyugati végén van az a nyílás, amelyen a Sió elhagyja a Balatont”, fejezi be Cholnoky [16]. Egészen bizonyosra vehető, hogy ez a lefolyás a későbbiekben feltöltődött és elmocsarasodott. A törökök számára 14
