Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
minéralogique et géologique en Hongrie pendant Tannés 1818” című, 1822-ben megjelent, háromkötetes művében [243] számolt be. A Balaton környékével a II. kötet 455 — 512. lapján, tehát 58 oldalon át foglalkozik. Ezt a részt Pénzes Zoltán fordításában Dornyai Béla adta közre [244]. E nnek a kiadásnak alapján foglalom össze a következőkben azt, ami Beudant munkájából a Balatonra vonatkozik. „Selmeci, mátrai és tokaji stb. utazásaim után a Szala megyéhez tartozó Balaton környéke volt az, amit magyar- országi tartózkodásom során leginkább szerettem volna tanulmányozni. Az erről a vidékről megjelent különböző értekezések közül Asbóthéi a legérdekesebbek. Nagy bazaltelőfordulásokról számol be; ezeket feltétlenül fel kellett keresnem...” ,,A Rába síkságaitól a Zalabéri hegyekig terjedő, teljes egészében vagy laza, vagy összeállt, esetleg ritkán tömött csillámos homokból felépített vidéket bejártam. ...Zalabért elhagyva Szent-Gróth felé indultam a Szala folyó mentén. A keszthelyi országutat követtem Udvarnokig. Megművelt lapályon vezet az út; jobbról, balról homokdombok szegélyezik. Nemsokára letértem azonban erről az útról, és kelet felé fordulva keresztülvágtam a dombokon (Vindornya)-Szőlős irányában. Mindenütt csak homokot találtam: egyszer alig tömött formában, másszor összeáll- va és pados tömegeket alkotva ... De a községbe érkezve, az itt-ott szétszórt, építkezés céljára összehordott kövek bazaltlerakódás közelségét jelentették. És valóban: ez az a kőzet, amely a község fölött keleten emelkedő hegység egész felső részét alkotja. Elég nagy terjedelmű fennsíkot alkot ott; ezt vegetációs földréteg (= humusz) takarja, és eléggé sűrű tölgyes erdő koronázza.” „Vindornya Szőlősről a Vindornya tóhoz és Szántóba menve elkerültük azt a hegyet (ti. a Kovácsi tetőt), amelynek tetejét ezek a bazaltok borítják. Az egész térszín, amelyen áthaladtunk, homokból és homokkőből áll; a lejtőket a magasból legurult bazalt-törmelék borítja.” 1.173 ábra. François-Sulpice Beudant (A fent említett Vindornya-tó a mai Vindornyaszőlős, Vindornyafok és Vin- dornyalak határában levő hatalmas, tőzeges terület. A Balaton magas vízállása miatt víz borította. Ma a tőzeg kitermelés alatt áll.) Zalaszántóról bejárja Rezit, a Tátikát, majd Sümeg környékét, onnan pedig visszakanyarodik Zsid felé. Zsidről Tapolca felé vett irányt: keresvén, meddig terjed a bazalt határa. Bazalt azonban errefelé nincsen. „Mindenütt csak homokdombokat találtam. Alacsonyabbak, mint a .. . bazaltfennsíkok ... Lejtőiket, főként a platók alatti északi részen, néha túlságosan sok bazalt-törmelék borítja. A legmagasabb helyekről, különösen ott, ahol már kelet felé kezdtünk leereszkedni, nagyszerű kilátás nyílik a tapolcai síkságra, és az onnan itt is, ott is, elszigetelten kiemelkedő tizennégy bazaltcsúcsra. A kilátás dél felé egészen a Balaton tóig terjed, és ez az egész összkép olyan elbűvölő hatást tesz, hogy annak csodálatával nem tudhat eléggé betelni a geológus.” Nagyon valószínű, hogy a szép kilátást a Zsid közelében levő ,,Kű-orra” nevű hegyfokról élvezték. Innen Tapolca községbe igyekeztek. Erről a vidékről az alábbi nagyon fontos közlést teszi Beudant: „A tapolcai síkság fokozatosan lejt dél felé, ahol járhatatlan mocsarak borítják. Észak felé igen enyhe emelkedővel azokhoz a homokkődombokhoz csatlakozik, amelyek Ságtól választják el ... A térszín nem áradásos (pas inondés), mélyebb rétegeit többé-kevésbé homokkal kevert fekete vegetációs föld (terre végétale, azaz humusz) borítja. Felül a térszín szárazabb, és elegendő száraz homokot tartalmaz, ... melyen áthatolnak a síkság szilárd alapját képező mészkő kibukkanásai.” Ezek után leírja az egyes bazaltvulkánokat. A Badacsonyról (nála: Badate chonne) többek között ezt írja: „A Badacsony déli lejtőit hol finom, hol durva bazalttufa borítja. Ez elég nagy mennyiségben tartalmaz titán tartalmú vasoxidult (ma: illmenit). A tóba hullott törmeléket a hullámzó víz péppé zúzza, kimossa, s így keletkezik a mág- nesvasérc-homok, amely a parton marad. De ebből nem ezen a környéken van a legnagyobb mennyiség, hanem Tihanyban...” Ezek után megállapítja, hogy a bazalt áttört a „homokrétegeken” és úgy fedte be azokat. Majd Szigliget leírásával folytatja eképpen: A szigligeti hegyekben nincs több bazalt, mint a badacsonyiakban. A kettőt széles völgy választja el. „A völgy fenekét borító mocsár abban az évszakban (októberben) amikor ott voltam, nehezen járható. Három hegy áll kis csoportban a tó partján. Mind a három a miskeihez hasonló bazalttufából áll . . .” „Szigligetről Keszthelyre, Festetics grófhoz szándékoztam menni. Megnyugtattak, hogy Szigliget és Ederics között a mocsár még járható. (Utalás arra, hogy az 1804. évi aszályos időszakban a mocsárnak ez a szakasza kivételesen járható volt.) A faluban azonban megtudtam, hogy már három napja lehetetlen rajta a közlekedés. Egyetlen paraszt sem vállalkozott arra, hogy átvigyen. Ezért kénytelen voltam visszamenni Tapolcáig, hogy az országútra térhessek. 146
