Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
Az út jókora darabon . . . síkságon visz át . .. Meszes Györögtől (= Meszes- Györök) ... a tó partja felé lejtő síkságra jutottunk. Az északnak elhagyott hegyek enyhe lejtőben ereszkednek alá, és homokkal födött dombokban végződnek.” Estefelé érkezett meg Keszthelyre. Festetics György mindjárt fogadta, a poggyászát a vendégfogadóból azonnal a kastélyba vitette. Másnap a gróf személyesen mutatta meg Beudantnak nagyszerű alkotását, a Georgikont. Az intézetről így ír: ,,A Georgikon célja részint az, hogy megbízható fiatalembereket képezzenek ki földbirtokok vezetésére, részint pedig az, hogy a parasztokat megtanítsák a jó kertésznek és a jó földmívesnek szükséges ismeretekre. Ebben a — teljesen a gróf költségén fenntartott — iskolában, melynek céljaira a gróf egy tekintélyes nagyságú tanyát is adományozott, a tanárok a hallgatóknak a legkülönbözőbb tantárgyakat adják elő. A gazdatisztjelölt fiúk itt végzik el valamennyi iskolájukat. Megtanítják később őket mindarra, amire a geometriából (ti. „geometria practicából”, azaz földméréstanból) és a mechanikából szükségük lesz. Megtanulnak rajzolni. Elsősorban az építészetet, a tervek rajzolását és felvételét, kitűzését stb. tanítják nekik. Az utolsó években valamilyen módon gyakorlati tanfolyamokon vesznek részt: az intézet földjein szétosztva, felügyelet alatt, könyvvezetésre, és sorban a mezőgazdaság minden ágának vezetésére megtanítják őket. Majd hozzálátnak némi botanikának tanulásához. Fizikai és kémiai ismeretekre tesznek szert stb. Tanulmányaik végeztével ezek az ifjak — képzettségükről és erkölcsi magatartásukról tanúskodó bizonyítványukkal — vagy hazatérnek, vagy a gróf helyezi el őket akár saját birtokán, akár más főurakén ; mert az utóbbiak gyakran fordulnak hozzá ilyen kéréssel.” „Azokat a parasztfiúkat, akikből kertészek vagy földművelők lesznek, megtanítják írni, olvasni és számolni. Megtanítják őket vallási kötelességeikre is. Bemutatják nekik azokat az újításokat, amelyeket a földmívelésben, az állattenyésztésben előnyösen lehetne bevezetni. Megismertetik velük a legkülönbözőbb találmányokat, eszközöket és gépeket, amelyekből természetes nagyságban teljes mintagyűjteménnyel is rendelkezik a tanintézet. Általában véve ezt az iskolát — nézetem szerint — igen helyesen vezetik. Az oktatnivaló minden részét jól válogatták össze: mindenki azt tanulja itt, amire leginkább szüksége lesz, és semmi fölöslegeset. Az intézet kertjei aföldmívelés különböző ágainak szolgálatában állanak: veteményeknek, gabonaféléknek, gyümölcsfáknak, ipari fáknak gyűjteményei. Mindent a hasznosság szempontja irányít. Még kis fü- vészkert is van.” Erről a füvészkertről berzsenyi Dániel emlékezik meg Kazinczyhoz intézett, Niklán, 1814. dec. 15-én kelt levelében [245] az alábbiak szerint. „Minapi Vas vármegyei utamban megállék Keszthelyen, a grófnál hatodfél ezer forintom interessének felvevésére. Bosszúságomra véletlen a gróffal összevetődtem: bosszúságomra, mondtam, mert én mindenkor bosszankodom mikor igen nagy urat látok; vagy ha nem bosz- szankodom is, legalább nem örülök, mert én csak magammal, vagy magamhoz hasonlóval szeretek társalkodni. Azonban ez a jó gróf minden emberséget mutatott hozzám. Kertjének legritkább oltványaival megajándékozott, s megparancsolta kertészének, hogy valamit kívánok, mindent adjon. Igen szívesen invitált magához, és különösen a georgikoni exámenre megkért, hogy elmenjek.” „Keszthelyt elhagyva ugyanazon az úton mentem vissza — folytatja Beudant — amelyen jöttem (ti. Tapolcára). Útközben egy pillantást vetettem a dombokra, amelyek a tó partján a magas hegyek előhírnökei. Tisztán homokból ésszénzsinóros homokkőből állanak, amit már a kastély udvarán is észrevettem . . .” Éjszaka a sötét erdőben eltévedtek. Bár október 21-ike volt, szabadban kellett éjszakázniuk. Amikor megvirradt, továbbkocogtak, és kora reggel Tapolcán voltak, . . . „ahol az emberek éppen ébredezni kezdtek. Ezen a részen a síkság egész fenekét homok és kvarcos, görgetett kavics borítja. A térszínen sok kagylós mészkőtörmelék van . . .” Ezek után — nagy kerülővel — Kő- vágóörsre érkeztek. Leírja az ottani kőtengert. Majd Zánkát keresi fel, s továbbkutatja a kővágóörsi kőtenger köveinek eredetét. Bejárja Köveskálla és Tagyon határát. Megtalálja a permi vörös homokkövet, és megállapítja: „Abból a kevés adatból, amit gyűjt- hettem, úgy látom, hogy . .. ezek a homokkőrétegek képviselnék a Balaton környékén a széntartalmú és a vörös homokkőképződményeket. A szürke homokkő után, amely — tudtommal — csak alig észrevehetően jut a felszínre, ezek volnának az egész vidék legrégibb képződményei.” 15. John Paget leírása 1835. John Paget (1.174 ábra) régi, előkelő angol család sarja, miután Edinburghban orvosi diplomát szerzett, elment világot látni. 1835-ben Rómában összeismerkedett Wesselényi Miklós unokahúgával, Polyxéniával. Beleszeretett, és feleségül is kérte. Menyasszonya után még abban az évben Magyarországra jött, s beutazta az egész országot. Úti élményeit és benyomásait tartalmazó leírását „Hungary and Transsylvania” címen 1839-ben ki is adta [246]. Ebből bemutatjuk a minket érdeklő részleteket. Paget magyar állampolgár lett; Bem tábornok szárnysegédeként részt vett a szabadságharcban annak a századnak az élén, amelyet saját költségén szerelt fel. A szabadságharc bukása után családjával együtt Angliába menekült, de 1855-ben visszatért hazánkba. Kolozsvárott halt meg 1892-ben. A házsongárdi temetőben nyugszik. Leszármazottjai ma is közöttünk élnek. „Pesttől mintegy nyolcvan mérföld- nyire délre — írja — a Balaton partján csinos fürdőhely épült: Füred. Mind környékének szépsége, mind az ott található társaság kellemetessége miatt mindenképpen érdemes arra, hogy az idegen meglátogassa.” Útjuk Székesfehérváron át vezet. A martonvásári Brunswick-kastély az egyetlen, amit érdemesnek tart az említésre. Itt ebédelnek, s nagyon elégedetten említi, hogy félórán belül kitűnő 10* 147
