Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
leg búcsút mondhassak annak. Valóságos ünnepnap volt számomra, amikor szárazföldön tudtam magam. Miként ilyenkor szokásos, a horgonylánc egy darabját a templomba vittük. így cselekszik ezt mindig a viharból megmenekült hajósok.” Leibitzer leírásán kívül talán egyetlen hasonló írásművei sem rendelkezünk, amely ilyen drámai erővel érzékelteti azokat a veszedelmeket, amelyeknek a XVII —XVIII. századi kis dereglyéken utazók ki voltak téve a Balatonon. Amikor az e korbeli mederfelvételeket szemléljük, ne feledkezzünk meg arról, hogy Mikoviny, Krieger és társaik hasonlóképpen tették kockára életüket a Balatonnal kapcsolatos műszaki feladatok megoldása érdekében. 13. Zipser András Keresztély leírása 1817. Zipser András Keresztély (1.172 ábra) mineralógus és petrográfus, természettudományi író (1783 — 1864). Besztercebányán folytatott tanulmányai után Selmecbányán bányamérnöki, a pozsonyi jogakadémián pedig jogi és közgazdasági oklevelet szerzett, Besztercebányán leánynevelő intézetet alapított, s haláláig ennek igazgató-tulajdonosa maradt. Több német egyetemnek díszdoktora volt. Számos külföldi tudós társaság tagja. A magyarországi topográfiai és földtani viszonyokról írott kézikönyve [242] anyagának összegyűjtéséhez nagyon sokat utazott. Leírásai és adatai tehát részben saját tapasztalatain is alapulnak. A Balaton környékét személyesen is bejárta. Kézikönyvében a Balatonnal négy oldalon át foglalkozik. A tó környékének természeti határát a bazaltelőfordulások alapján vonja meg. így északon a Ságot és a Somlót is oda sorolja. Délen a határ bizonytalan. Felveti a Mecsekkel való mélybeni kapcsolat lehetőségét. A tó északi partján, Szigliget környékén gyakori a faopál. Keszthely környékén, Csókakőnél bitumenes mészkőben és dolomitban kisebb „gömbök” (gumók) formájában tűzkő (szarukő) fordul elő. (Ezeket a rétegeket nemrég találták meg újra — Jantsky és munkatársai — Keszthely és Balatonfüred között. A felsőtriász alsó szintjébe tartoznak.) Tihanyról tiszta agyagot („Thon- erde reine”), Cserszegtomajról homokkövet ír le. A Keszthely és Rezi közötti területről tömött mészkövet („Dichter Kalkstein”) említ, és megjegyzi, hogy két napi járófölddel északnyugatra, a Muraközben, valamint a stájer határnál hasonló kőzetelőfordulásokat látott. Mészmárga előfordulását ugyancsak Keszthely és Rezi között tapasztalta. Liebbald professzornak, a keszthelyi Georgikon tanárának közlése szerint a Mura folyó völgyében, egy mocsaras mélyedésben, Peklenica község közelében felszíni kőolajszivárgás található. (Liebbald Gyula Tamás 1806—1818 között a Georgikon tanára. Orvos és bölcsészettudor. Keszthelyen az állatgyógyászatot és a természettant tanította. Innen a magyaróvári akadémiára került (1818—1819), majd visszatért a Georgikonba, és haláláig itt dolgozott. Több külföldi tudományos akadémia rendes, illetőleg levelező tagja volt.) Ugyancsak a Peklenica és Szerdahely közötti területről Zipsernek barnaszén- és szénpala-előfordulásokról van tudomása (nyilván lignitet és lignit-csíkos agyagot kell ezeken értenünk). Kiemelve említi meg a Balaton partján több előfordulásból ismeretes mág- nesvasérces homokot, illetve a homok formájában nagy tömegben összegyűlt mágnesvasércet. Keszthely mocsaras mélyedéseiben gyepvasércet talált. Tihanyban, valamint a Balaton déli partjain porfirhomok (?) tömeges előfordulása gyakori. Ismeri és jellemzően írja le a Kapolcs határában levő üveghomok előfordulását. A feltárás a Tapolcáról Nagyvázsony- ba vezető út mellett van; a tiszta kvarchomokot az ebben a községben működő üveggyárba szállítják. Végül megemlíti, hogy Füred és Tihany határában lehet kecskekörmöket találni. Klein könyvében („Natur- seltenheiten Ungarns”) egészen mesés leírást közöl ezek eredetéről. Zipser halfogaknak tartja őket, de azért közli Jonas véleményét is, amely szerint a kecskeköröm bizonyos kagyló megkövesedett héja, de hogy milyen kagylók, azt még soha senki sem tudta meghatározni. Liebbald professzor szerint a kecskekörmöket — porrá tört alakban — láz ellen is fel lehet használni. Kétségtelen, hogy Zipser András egyike volt a múlt század legkiválóbb kutatóinak. Meglátásai olyan élesek és helytállók, amelyekhez csak a félszázaddal későbbi Hofmann Károly megállapításai foghatók. 14. François-Sulpice Beudant leírása 1818. François-Sulpice Beudant (1.173 ábra) korának európai hírű mineraló- gusa és geológusa, a francia király mine- ralógiai kabinetjének (megfelel a mai bányászati főigazgatóság fogalmának) aligazgatója, XVIII. Lajos bőkezű támogatásával 1818-ban nagy utazást tett Magyarországon. Bejárta a Felvidéket, Dunántúlt, Délvidéket és Erdélyt. Szakmai és általános tapasztalatairól „Voyage 10 145 1.172 ábra. Zipser András Keresztély
