Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
Másnap „ . .. a nagy műveltségű, és nem kevesebb, mint tizenegy nyelvet ismerő Gerrard doktornak, a gróf háziorvosának vezetésével a környékbeli meleg fürdőt néztük meg. Ez innen két mérföldnyire, a Hévíz patak forrásánál található. Mint fürdőhely, említésre is alig érdemes. A gróf nyilván csak az alsóbb népréteg használatára rendezte be. A parasztok nyáron eljönnek, és itt orvost találnak, aki a vérvétel, vagy köpö- lyözés annyira kedvelt orvoslásmódjával kezeli őket. Az egyetlen hajlék itt egy nyomorúságos ház, amely nyáron kocsma, és valami szerény kényelmet biztosít.” „De a meleg forrás forró, kénes vize miatt figyelemre méltó. Egy mélyen fekvő, mocsaras síkság közepén lökődik ki, s ott tó alakjában közel két holdnyi területet borít el. A levezető csatorna vize két-három malmot is üzemben tart. A forrás hőfokáról nem tudok pontos adatot, de nagyon meleg még a csatornában is. A víz erősen kénes gázt lehel, és színe kékesbe játszik. A fehér tündérrózsa (Nimphaea alba) teljes virágjában állott, és egy pontyfaj tömegesen úszkált a tóban. Szemlátomást örvendtek a meleg víznek.” 12. Leibitzer János leírása 1814. Leibitzer János (1762-1817), lőcsei származású, neves kertész, gazdasági író és tanár. Több külföldi füvész- társaság tagja. Halála előtt néhány évvel látogatást tett Keszthelyen a Georgi- konban. Feltehetően Festetics György gróf vendége volt. Megfigyeléseiről igen alapos beszámolót adott egyik bécsi lapban. Ebből kortársait messzire megelőző, sokoldalú tudósnak ismerjük meg. Különösen érdekesek és fontosak a Balaton medencéjének keletkezéséről közölt megjegyzései. Leírásának címe: „Meine Reise auf den Plattensee 1—12 July 1814.” [241]. 1814. június 30-án vett búcsút testvérétől, hogy a Festeticseknek három vagon sót befogadó vitorlására szállva megkezdje Keszthelytől Kenesére és vissza vivő balatoni utazását. Kis csónakon közelítették meg a hajót, rettegve az északi széltől. A jegyszedő mellett foglalt helyet. „Keszthelytől egy órányira délre — írja — a hajónktól alig néhány száz lépésnyire, az egykori római Ciballis ad la- cum helyén van a fenéki grófi udvar (az ún. Arzenál). Kanális vezet be a hajóépítő telepre. Itt egy római cirkusz, vagy amfiteátrum romjai láthatók. A telepen római bálványistenek és nimfák szobortöredékei hevernek. Lassan betemeti őket a por és a pázsit zöld takarója. Este, amikor a nap utolsó sugarai pásztázzák a partot, megszólal a „Vízi Bika, bölömb Bika”. Úgy látszik, megváltozik az idő, talán elül az északi szél. Ha az ember a tó délnyugati végétől északkelet felé veszi útját, lehetetlenség nem gondolni arra, hogy ez a tó egykor több részből állott. Földrengések, valamint a víz állandó öblögető (azaz a hullámok mederalakító) munkája tette lehetővé, hogy eltűnjön minden akadály az útból, és lépésről lépésre kialakulhasson a nagy, egységes, szemmel áttekinthetetlen medence. A keszthelyi öböl északkeleten Me- szes-Györökkel, a másik parton Keresztúrral zárul. Megfigyelhető, hogy amikor a Szala folyó Hídvégnél bele- ömlik a tóba, egy része Keszthely irányába csap. Egy másik ága azonban, bár szintén észak felé tart, a meleg öblökön át a szőlősi láp felé kanyarodik el. Jól megfigyelhető ez, mert a sok árapasztó csatorna miatt a tóban a víz az iszapos mederágyig alászáll, és ezen nem terem meg egyéb, csak valami haszontalan fűféle. Keszthelytől Fenékig 3, 4, esetleg 5 öl magas partot láttam, mintegy 10, 20, 50 öl távolságban a víz szélétől. Nagyon jól és biztosan lehet szemlélni a vízállás egykori magasságát.” (Fenék-pusztától északra a láthatárt kijelölő legmagasabb térszint, tehát az a „magas part”, amelyet Leibitzer látott, 115 — 116 m A. f. magasságú. Ha ezeket ő 3 ölnyi magasságúaknak becsülte, akkor a vízszint kb. 109 — 110 m A. f. magasságú lehetett. Ez az érték tűrhetően egyezik a Krieger észleléseiből számított vízállással.) „Györököt elhagyva a második medencét pillantottuk meg. A zalai oldalon a Badacsony, a somogyi oldalon pedig a fonyódi dombok határolják. A fonyódi domb is bazaltból áll, akárcsak a Badacsony. Az egész megye ilyen kőzetekkel van tele. 142 1.170 ábra. A Zala torkolatvidéke ßorssay László 1760 körüli térképén
