Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

lyesen lemondott, de a malom mindaddig vigan őrölt, míg évek múlva, egy éjszaka, szélviharban „véletlenül” ki nem gyulladt és porig nem égett. (Beszélték, hogy a megyei hajdúk keze is benne volt a dologban, de erre nincs semmi bizonyíték). Tény, hogy az alispán nem adott engedélyt a malom újbóli felépítésére.

Ezzel azonban a bajok nem értek véget. Az a terv, hogy a Sió vizét Simon- tornya táján a Sárvízbe vezessék (1.145 ábra), heves ellenkezést váltott ki, különösen a Nádor-csatorna érdekeltségének körében. Ez a társulat követelte, hogy az állam építse ki a Szekszárd és a Duna közötti átmetszést. A sok oldalról jött nyomásnak engedve ez 1855-ben meg is épült. Ezzel a Kr/eger-féle Siószabályozási terv végleg lekerült a napirendről, de ezzel egyúttal újabb problémák kerültek az érdeklődés előterébe.

Eddig a Sárvíz Sióagárdtól a dombok alján a Duna árterében folyt Bátáig, és ott ömlött a Dunába, a Siót pedig a Sárvíz fogadta magába. Amikor azonban a kb. 2 km hosszú egyenes bevezető csatorna elkészült a Duna nemrég kiásott bogyiszlói átmetszéséhez, a Sióból főfolyó lett, a Sárvíz Szekszárd és Báta közötti régi medrét pedig a továbbiakban csak belvízelvezető csatornának tekintették.

Mivel ebben az időben vasútvonalaink még nem voltak, a Zala megyei érdekeltségek a Mikoviny—Bőhm—Beszédes-féle Kolozsvár—Gráci hajózható csatorna megépítését szorgalmazták. Ehhez azonban hiányzott az anyagi fedezet.

A Balatoni Társulat a Sió medrének bővítését és a vízimalmok megszüntetését követelte. A mérnökök ezt a tervet támogatták; ezzel szemben a Nádorcsatorna Társulat, a sióberki érdekeltség és még számos más társulat is ez ellen a terv ellen harcolt minden erejével. Hozzájuk csatlakoztak a földbirtokosok, sőt 1859—1860-ban a Déli Vaspálya Társaság is.

Az ellentétes érdekek szövevényében Zichy Ferenc királyi biztos bölcsessége tudott csak elfogadható egyezséget biztosítani. A már említett, Balaton- füreden tartott emlékezetes 1862. évi

értekezleten az alábbi három fontos határozatot hozták.

1. A Balaton- és a Sió-menti mocsarakat le kell csapolni, területüket ki kell szárítani.

2. A Déli Vaspálya Társaság vasúti töltését biztosítani kell az áradások ellen.

3. Hajózható csatornát kell létesíteni a Duna és a Balaton között.

Ahhoz, hogy ezeket a célokat elérhessék, azonnal végre kellett hajtaniuk a következőket:

a) meg kellett semmisíteni a Siófok és Ozora közötti vízimalmokat, és

szét kellett hányatni a malomgátakat;

b) meg kellett állapítani a Siófok és Ozora közötti Sió-szakaszon fellépő fenéksebességet;

c) a csatorna vonalozásában meg kellett szüntetni minden éles mederkanyarulatot;

d) meg kellett állapítani, milyen mély fenékszintje legyen a tervezett siófoki zsilipnek ahhoz, hogy a ki- torkolásnál káros zátonyok ne keletkezzenek;

e) a siófoki vasútállomás közelében hajókikötőt kellett építeni;

f) megfelelő vízleeresztő zsilipet kellett építeni a lefolyó vízmennyi1.145 ábra. A Sió szabályozásának vázlata (Terik Béla nyomán)

119