Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.133 ábra. Korabinszky János Bátától Ősiig, Simontornyától Kaposvárig és Tolnanémeditől Siófokig terjedő területek vizeit. Addig a vízfolyások mentén mindenhol több százezer holdra terjedő, összefüggő mocsarak és nádasok húzódtak. Beszédes nagyságát, kiváló mérnöki meglátásai mellett éppen abban látjuk, hogy össze tudta fogni az erőket olyan nagyszabású terv végrehajtására, amely az ő idejében már közel egy évszázada vajúdott és alig jutott valamit is előbbre. Azzal pedig, hogy a Sárvíz és a Sárrét lecsapolásának ügyét sikerre vitte, példát és ösztönzést adott más, hasonló célzatú kezdeményezéseknek is. Beszédes egyik legkiválóbb munkatársa egy Pestről ide került ifjú mérnök, Vörös László volt (1.127 ábra). Kezdetben csak kisegítőként vett részt a Sárvíz, Sió és Kapos-szabályozó munkálatokban, később azonban annyira megkedvelte a Somogybán reá váró feladatokat, hogy a Duna-mappációnál elért kitűnő beosztását feladva (ti. Vásárhelyi Pál másodhelyettese volt), 1833-ban a megye első hites földmérőjeként végleg Somogyba költözött. Több évtizedes somogyi működése alatt igen sok szabályozási tervet készített és hajtott végre az említett három folyóra és még több kisebb vízfolyásra vonatkozóan, sőt egy kiválóan részletes Balaton-tér- képét a Zalaegerszegi megyei levéltár őrzi. A tó déli partján mélységi szintgörbéket is készített, az északi parti részt azonban — nyilván a gyakorlati kívánalmakhoz igazodva — kevésbé részletesen dolgozta ki [189a]. A Beszédes-féle munkálatokban, illetve a Nádor-csatorna Társulat működésében Sigray elgondolása érvényesült. Ez azonban nem zárta ki a Balaton- parti nagybirtokosok egyéni kezdeményezését. Közülük legjelentősebbek a Festetics-uradalomnak különösen a Keszthelyi- és a Szigligeti öböl környékén a Vindornya-medencében, valamint a Hévízi süllyedékben végrehajtott munkálatai. Tudvalevő, hogy a Festeticseknek Fenék-pusztán hajóépítő műhelyük volt: az „Arzenál”. Ugyancsak a Fenéki öblön keresztül vezetett a legrövidebb út Belső-Somogy felé. A XVIII. század végén a forgalmat csónakokkal, dereglyékkel és kompokkal bonyolították le. A Georgikont alapító Festetics György (1.128 ábra) 1792-ben elhatározta, hogy újból megépítteti a múltban is oly nagy fontosságú fenéki hidat (1.129 ábra). Amikor a gróf szándékának híre ment, Berhard Josef linzi illetőségű kir. híd- mester ajánlatot tett a híd felépítésére [190]. A híd helyét — többek között — Nagy József 1802. évi remek kiállítású térképe [191] (1.115 ábra) is feltünteti. A nagycenki Széchenyi-hagyatékból pedig (amely ma már a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának tulajdona, és egyesítve van a korábbi Széchenyi- gyűjteménnyel), előkerült a fenéki híd tervrajza [192]. A méretarány nélküli vázlat, a híd kiviteli terve (1.130 ábra), magyar ölekben méretezett. Ebből megállapíthatóan a hidat hat közbenső cölöpsor hét nyílásra osztotta. A cölöpsorok távolsága 4°4’5” volt, a híd teljes hossza tehát 32°7’, azaz 62,90 m volt. Nem hagy a vázlat kétséget afelől sem, hogy a híd közigazgatásilag milyen területeket kötött össze. A rajz egyik felén ugyanis „Szalader Seite”, a másikon „Somogyer Seite” felirat olvasható. Vajon olyan alacsony volt a Balaton 108 1.134 ábra. A Balaton Korabinszky 1791. évi térképén
