Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.135 ábra. A Balaton Lipszky 1804—1810. évi térképén vízállása, hogy 63 m hosszú híddal át lehetett kelni Fenékről a Vörs-i oldalra, vagy ennyire előrehaladott volt már a fenéki öböl feltöltődése? Feltehető azonban az is, hogy két oldalról töltésekkel, kőhányásokkal közelítették meg a tervezett híd helyét, és ezért volt szükség csak ilyen rövidke hídra. Egyelőre nyitott kérdések ezek. Értékesek azonban azok az adatok, amelyekből tudjuk, hogy milyen mélységű vízben álltak az egymástól 9 — 9 m távolságban levő cölöpsorok. Somogytól a zalai part felé haladva, az első: 6’ = 1,9 m, a második: 7’=2,2 m, a harmadik: 9’ = 2,8 m, a többi pedig: 12’ = 3,8 m mélyen merült vízbe. Ha ismerjük a tó vízszintjének egykori magasságát mai „országos” magassági rendszerben, az iszapos fenék egykori tengerszint feletti magassági adatai is meghatározhatók. A XVIII. századi állapotról kitűnő áttekintést nyújt az 1785. évi Neu-féle térkép (Kleine Charte des Königreiches Hungarn. Reducirt im Virtel Maas und des Direction des Herrn Obrist von Neu (1.131 ábra) im Jahr 1785. Maasstab von Wiener Zoll 1600 Klafter oder 4000 Schritt gerechnet) [193]. A V. Neu térképén ábrázolt Balaton alakja a Krieger-féle felvételen alapszik, de mégsem tökéletesen egyező azzal (1.132 ábra). Szigligét már nem sziget 1785-ben, noha két évtizeddel korábban, 1763-ban, Krieger térképén a szigligeti erődöt még javában víz veszi körül. Ezek szerint 1764 és 1784 között a 109,5 m A. f. vízállást megközelítően egy öllel csökkentették. A XVIII. század vége felé már egyre több jó térkép jelenik meg a Balatonról. Ilyen Korabinszky János (1740 — 1811) író, szerkesztő, térképész és könyvkereskedő (1.133 ábra) „Geographisch-historisches und Producta-Lexikon von Ungarn (Pozsony, 1786)” címmel megjelent, igen kiváló művében foglalt térkép (1.134 ábra). Ugyanezt a Balaton ábrázolást találjuk a szerző „Atlas Regni Hungáriáé (Wien, 1804.)” című munkájában is. Ugyancsak a múlt század elején, 1804 és 1810 között jelent meg Lipszky Jánosnak (1766—1826); az egykori magyar huszárkapitánynak, József nádor későbbi hadsegédjének (1.136 ábra) a Balatont is ábrázoló térképe. Lipszky, katonai képzésétől eltekintve mint kartográfus, inkább önszorgalomból szerezte meg a szükséges ismereteket. De azokat olyan mértékben, hogy korának legkiválóbb térképét nyújthatta nemzetének. Az ezen ábrázolt Balaton (1.135 ábra) már teljesen alakhelyesnek mondható. Karacs Ferenc (1770—1838) mérnök és rézmetsző, korának híres kartográfusa (1.137 ábra), 1813-ban 4 táblán elkészített és kiadott Magyarország térképén (1.138 ábra) a Balatont Lipszky után másolja. Lipszky jó munkájának eredménye tehát nemcsak saját térképeinek újabb és újabb kiadásaival terjedt, hanem a megbízható jó másolatok útján is. Ide kell számítanunk egy ismeretlen szerző külön kiadású Balaton-térképét is, amelyet a Balaton legelső, kimondottan ilyen célzatú túrista térképének tarthatunk (1.139 ábra). Ez a térkép 39 X 17 cm-es díszes keretben jelent meg 1 ” = 3600°, azaz 1:259,200-as méretarányban. Látható rajta a Budapest — Zágráb —Fiume-i vasútvonal Balaton déli parti fővonala, valamint a szentgyörgy— keszthelyi szárnyvonal is, de az északi parti vasútvonal még hiányzik. Ellenben a keszthelyi öbölben ott füstölög a „Kisfaludy” gőzös, mint az északi partokhoz való eljutást biztosító korszerű 1.136 ábra. Lipszky János 109
