Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

7. Folyadéktartályok

Még jobban meg lehet közelíteni a folyadékteherből ke- letkező gyürüerők ábráját, ha háro© szinuszt élhullám alakú terhelést veszünk fel.

Közelítsük meg például a 7*19/a és 7«19/b sz. ábra szerinti egy fél- és két félszinuszhullám alakú teher összegével, azaz

p (x) = Pl . sin x' ■ + p2sin £ /7.12/

függvénnyel. A p^ és p2 állandókat úgy határozhatjuk meg, hogy valamely x-^ és x2 helyen a feszitésből és a folyadékterhelésből a gyürüerők egyenlő nagyok legyenek.

A 7.19/g sz. ábrán a folyadékterhet és a feszítőerő eloszlást, az i ábrán az összesített gyürüirányu erő két, és a k ábrán az összesített függőleges nyomatékokat tüntettük fel kb. alakhelyesen.

A feszitésből származó igénybevételek számítása során újabban hatásfelületeket is alkalmaznak. Ezzel az eljárással a számit ás gyorsabban és egyszerűbben elvégezhető, továbbá lehetővé válik a gyürüerők ábráját jól megközelítő feszitőerő-eloszlás alkalmazása is.

A feszités előnyeit a következőkben lehet összefoglalni :- a hengerfalban a gyürüirányu huzófeszültségek teli medence esetén is nagyon alacsony értékre szoríthatók,- üres medencéknél a hengerfalban gyürüirányban csak nyomások keletkeznek,- a feszités révén csökkennek a függőleges irányú nyomatékok is.

A feszitésből származó igénybevételek számítása során olyan kerületi feltételeket kell előirni, amely a feszités alatti tényleges megtámasztási viszonyoknak megfelel.