Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

7. Folyadéktartályok

Az eddigiekben a feszítőerőnek függőleges irányban való eloszlásával foglalkoztunk. Tekintsük át ezek után a vízszintes sikban való eloszlást is.

A tartályok feszítésénél is gyakran alkalmazzák az utófeszitési rendszereket. A feszitőkábelek vagy az oldalfalban elhelyezett kábelcsatornában, vagy ami gyakoribb, az oldalfalak külső felületén helyezkednek el. A kábelek mindkét esetben köriv alakúak és az irányváltozás illetve falon való súrlódás miatt a feszités során tetemes veszteséggel kell számolnunk. A feszítőerő egyenletesebb eloszlását tulfeszitéssel fokozhatjuk. A feszítéskor a feszitősajtóval az előirt feszítőerő helyett nagyobb erővel bizonyos ideig tartó ideiglenes tulfeszi- tést alkalmazunk, majd a feszítőerőt "visszaengedjük" az előirt végértékre. A tulfeszités értéke nem lehet több, mint a végérték 10 %-a.

A feszitett tartályokban egyébként az utófeszitett szerkezetekre érvényes előírások alapelveit kell alkalmazni. A feszítőerő veszteségét a számitás során figyelembe kell venni. Ilyen veszteségek:- az acélbetét lassú alakváltozása,- a beton zsugorodása,- a beton lassú alakváltozása,- a súrlódási veszteség,- a hengerfal rugalmas alakváltozásából eredő veszteség.

A á. ÍJ. fejezetben tételesen felsoroltuk már a feszültségveszteségek okait, most vizsgáljuk ezt a kérdést kissé részletesebben az utófeszitési technológia alkalmazása esetében.- 235