Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
7. Folyadéktartályok
7.4. Feszitett tartályok A tartályok tervezése és épitése során egyre inkább arra törekedtek, hogy az űrtartalmat illetve a befogadóképességet növeljék és a fajlagos anyagfelhasználást csökkentsék. Egyetlen nagyobb tartály - ha ezt az elhelyezés és az üzemi követelmények megengedik - mindig gazdaságosabb, mintha több kisebbet épitünk. Az előnyök az alapozási költségekben, az épitési időben, a csővezeték hosszában és elrendezésében és a kedvező fajlagos anyagfelha sználásban jelentkeznek. A méretek és az űrtartalom növelésének azonban a hagyományos vasbetonszerkezetek esetén korlátái fannak. A tartály méretével a húzóerők is növekednek és ezek felvételére - a repedések korlátozása mellett - olyan nagy betonméretek szükségesek, ami a gazdaságosságot kétségessé teszi. Ugyanakkor a vastagabb betonfalban a zsugorodásból és a hőmérsékleti hatásokból eredő feszült ségek is kedvezőtlenebbek, és a repedések kialakulásának veszélye is nő. A folyadéktartályoknál viszont a repedések korlátozása illetve a repedésmentesség elsőrendű követelmény. Tehát a gazdaságosságra való törekvés közben olyan akadályok merültek fel, amelyeket csak uj, fejlettebb épitési technológiával lehet leküzdeni. A feszitési eljárások fejlődése tette lehetővé,hogy ezeket a folyadéktartályokat az előbb kifejtett elvek biztosításával létrehozhassuk. A feszítéssel a szerkezetben nyomásokat lehet létrehozni és igy csökkenteni lehet a betonméreteket, ugyanakkor az acélfelhasználás is kedvezően alakul. A feszités révén repedésmentes szer kezet állítható elő és növelhető a tartályméret is. A feszitett monolitikusán kivitelezett tartály a fejlődés jelentős állomása volt.
