Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

2. A vasbeton hajlított tartó jellemző feszültségállapotainak áttekintése

A biztonságot a biztonsági tényezővel /y>/ fejezzük ki. Pontosan megállapítani előre nem tudjuk. Értékét becslő számításokkal vagy kísérletekkel határozzuk meg.

A tervezési gyakorlatban a szabványok és szabályzatok előírásait alkalmazzák.

2.2 Feszült ségi állapotok

A vasbetonszerkezetek számítását kezdetben egyszerű mechanikai meggondolásokra építették fel. Későbbiekben arra törekedtek, hogy a rugalmasságtan klasszikus rendszerét alkalmazzák a vasbetonszerekezetek számítása során.

Az a körülmény, hogy a vasbetonszerkezetekben már aránylag kis terhek /kis feszültségek/ alatt - a beton csekély huzószilárdsága miatt - repedések keletkeznek, arra utalt, hogy a szerkezetekben nagy mértékű erővándorlásnak kell bekövetkeznie, amikor az megreped. A repedés előtt a rugalmasságtan szerinti meggondolások érvényesnek tekinthetők. Ha azonban a beton nyulóképessé- gének kimerülése miatt a beton megrepedt, az acélbetét kénytelen felvenni az összes huzóigénybevételt, ezért benne a huzófeszültség hirtelen megnövekszik, a beton viszont tehermentesül. A repedés tehát megváltoztatja a belső erők képét.

Az utóbbi évtizedekben végrehajtutt kísérletek ered' ményeképpen uj számítási módszerek bevezetésére is sor került /törési elméleten alapuló számítási mód, repedésmentességre alapozott módszer, alakváltozások megállapítására vonatkozó módszer stb./.

Bármelyik utón közelitjük meg a célt, azaz adott körülmények között bármelyik módszert választjuk, a vasbeton jellegzetessége miatt különböző egyszerűsítő