Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

3. Az altalaj felderítésének módszerei

Az eredmények pontatlanságát jelen esetben még fokozzék a következők:

1. a terhelt felszin sik, egyenletes felületét a fúrólyukban biztosítani nem lehet,

2. a fúrólyuk tökéletes viztelenitése nem megoldható,

5. a terhelő felület nagyságának határt szab a fúrólyuk átmérője,

4. a fúrási technológia miatt a talaj átgyurt, nem természetes állapotú.

A próbacölöpözést, mint talajfelderitési eszközt nem szabad összetéveszteni a cölöp próbaterhelésével. Az előbbi a talajrétegződéséről és a cölöp dinamikus teherbírásáról, az utóbbi pedig adott cölöp teherbírásának pontosabb értékéről és várható süllyedéséről ad tájékoztatást .

Próbacölöpözéskor cölöpöt verünk be a visgálandó altalajba és feljegyezzük a cölöp beverésére fordított ütőmunkát, valamint mérjük az ennek megfelelő behatolásokat. Grafikonban ábrázolva a két változó közötti ösz- szefüggést, azok alakjaiból következtetni tudunk a talajrétegződésére .

Ha az ütőmunkát nem összegezve, hanem bizonyos mértékű egyenlő behatolásokra eső csoportokban rakjuk fel egymás alá, kapjuk a differenciáló görbét /J.l/a sz. ábra/, amelyből jól leolvasható, hogy milyen mélységben mennyi ütőmunkára volt szükség ugyanolyan mértékű behatolás eléréséhez. Ez közvetlen összehasonlitást nyújt az egymást követő rétegek relativ tömörségére, illetve várható teherbírására.

A másik ábrázolási módszer az integráló görbe /3.1/b sz. ábra/, amelynél az ütőmunkát és a behatolást a kezdettől fogva összegezve ábrázoljuk. Itt a görbe hajlása ad tájékoztatást a talaj rétegződésére. A 3.1/b.- 45 -