Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

3. Az altalaj felderítésének módszerei

ábrán felrajzolt 1. jelű görbe például azt jelzi, hogy felül ellenállóbb, teherbíróbb e talaj, mint lejjebb.

3.1 ábra

Az utómunka és a besüllyedés

A szondázás lényegében hasonlít a próbacölöpözéshez , mert itt is a talaj behatolási ellenállásának változásából következtetnek a talajrétegződés változására. Szondázáskor viszonylag vékony vasrudat vagy csövet vernek, csavarnak, vagy sajtolnak az altalajba, aminek következtében a talaj kitérni kényszerül. A szondarud a különféle rétegekben különböző kitérési ellenállásba ütközik és ezt a változó ellenállást folyamatosan regisztrálják.

A szondázás legegyszerűbb módja kezdetben az volt, hogy 20 - 30 cm átmérőjű 2 - 8 m hosszú, alul kihegyezett vasrudat kézzel, vagy valamilyen súllyal a talajba benyomtak. A rúd hegyén vájat is volt, hogy a talaj beletapadhasson. E módszerrel csak a puha /iszap, tőzeg, puha agyag stb./ vastagságát, illetve a laza réteg alatti keményebb réteg fekvését lehetett kitapogatni. Továbbá tapintásból, hangból, a rúdra tapadó részecskékből lehetett több-kevesebb bizonytalansággal következtetni arra, hogy milyen talajban halad a szondarud.- 46 -