Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az öntözhető területek nagyságának meghatározása
— vizük tiszta, szennyező anyagokat csak ritkán tartalmaz, — a főművekre (duzzasztók, vízkivételi művek, csatornahálózat stb.) nincs szükség. Hátránya a kútöntözésnek, hogy a kutak — viszonylag kis vízadó képessége folytán csak a kisebb esőz- tető berendezések jöhetnek számításba, továbbá — vizük viszonylag hideg. A kútöntözésekhez felületi öntözési módszer csak ritkán jöhet számításba, mivel jó vízadó képességű kutakat főként a laza talajú területeken találunk. Ezeken a talajokon pedig az öntözővíznek csatornahálózatban való szállítása és a talajfelszínen való szétosztása nagy mélybeszivárgási veszteséggel jár együtt. A felületi öntözési módok aránylag nagy vízadagjai csak kis terület öntözését tennék lehetővé. Ezért a nagyüzemi gazdálkodás keretei között csupán — az esőztető és — a cseppenkénti öntözési módszerek jöhetnek számításba kutak öntözéssel való hasznosításakor. Esőztető öntözés kutakból. Kútöntözésekhez az esőztető öntözési módszer jól megfelel, mivel — az öntözővíz zárt csővezetéken át jut el az utolsó rendű öntözőelemekig, minden szivárgási veszteség nélkül, —• ezzel a módszerrel tetszés szerinti kicsinységei vízadagok is egyenletesen oszthatók szét a mindig szűkös talajvízkészletből, —•! a hideg kútvíz apró cseppekre oszolva felmelegszik a levegőben, mielőtt a növényekre jut. Az esőztető öntözőberendezések kutakról való üzemeltetése során az esetek többségében típusberendezésekkel öntöznek. A kút és a hozzá kapcsolódó típusberendezés vízadó képessége között összhangnak kell lennie. A típusberendezés vízszállítása nem lehet nagyobb a kút vízadó képességénél, vagyis Qt < Qk- (40) Egy-egy kúthoz a típusberendezésnek általában 2 vagy 4 üzemállása csatlakozhat. Az üzemállások száma az öntözési forduló és az egy állásbeli üzemidő ismeretében a következő összefüggéssel számítható tu , (41) 83
