Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az öntözhető területek nagyságának meghatározása
állások számát (Nü ) szükség esetén a napi üzemidő megváltoztatásával, a = Qt ' íö Vei' Fi (39) összefüggés felhasználásával lehet meghatározni, ahol az előzőekben ismertetett jelöléseken kívül Nü = a típusberendezéssel rendszeresen öntözhető üzemállások száma. Az üzemállások száma általában 3—5 között változhat. A kutakból öntözhető területek kiterjedése A kutakat a világ sok táján gyakorta öntözővízforrásokként használják. Hazánkban is jelentős területeket öntöztek kutakból a múltban. A nagyüzemi gazdálkodás feltételei között azonban a kutak öntözővíz-szolgáltatásra való felhasználása néhány bő vízadó képességű talajvízhordó réteggel ellátott tájra korlátozódik. A kutak vízadó képessége sok tényezőtől függ. Ezek két fő csoportba sorolhatók: — a vízadó réteg fizikai tulajdonságai és méretei, — a kút méretei és szerkezeti megoldása. Az első csoportba tartozó jellemzők természeti adottságok. Ezeken nem változtathatunk, és ezek szabják meg, hogy egy-egy helyen mi az a maximális vízhozam, amit egy-egy kúttal kitermelhetünk. A vízadó réteg sajátságai az elméletileg meghatározható maximális vízhozamot szabják meg. Ezt a kútba való vízbeszivárgáskor fellépő veszteségek miatt teljes egészében soha nem érhetjük el, de a kezünkben van annak a lehetősége, hogy a kút helyes szerkezeti kialakításával a legjobban megközelítsük, s így hatékony és gazdaságos megoldásra jussunk. A kútra csak vízadó képességének megfelelő szivattyút célszerű telepíteni, mivel ennél nagyobb vízmennyiség kitermelése esetén — a talajvíz szintje leszáll, — a kút szerkezete tönkremegy és — a kitermelt víz minősége leromlik, mennyisége csökken. A kutak öntözésre való felhasználásának sok előnye van. Ezek között a következőket említjük: — a kutak létesítése olcsó; csőkutak esetén egy-egy táblán vagy telepen több kút is üzemelhet, 82
