Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)

Bevezetés

A különböző növényfajok és -fajták egyedei esetében az eltransz- spirált víz mennyisége, a transzspiráció időszaka, a transzspirációval párhuzamosan keletkező szerves anyagok tömege különböző. De ugyanazon növényfaj (-fajta) egyedeinek a transzspiráeiója is változik, ha a környezeti tényezők változnak. A transzspiráció nagyságát jelentősen megváltoztathatják.

— a meteorológiai tényezők (hőmérséklet, fény, sugárzás stb.),

— a hidrológiai tényezők (nedvességtartalom, csapadék, öntözés stb.),

— az agrotechnikai tényezők (tápanyagtartalom, talajállapot stb.) változásai.

A transzspiráció folyamatainak jellemzésére, változásainak számszerű meghatározására

— a transzspirációs együtthatót (Tc),

— a transzspiráció produktivitását (Tp),

— a transzspiráció intenzitását (Ti ),

— a relatív transzspirációt (Tr ) szokták mutatóként felhasználni.

Vt

eltranszsprirált vízmennyiség

■^■sz

asszimilált szárazanyag-mennyiség

A3Z

asszimilált szárazanyag-mennyiség

Vt

eltranszspirált vízmennyiség

Vt

eltranszspirált vízmennyiség

J-Jf ' t

levélfelület • idő

Vt

eltranszspirált vízmennyiség

Ev azonos felületű szabad vízfelszín

párolgása

(3)

(4)

(5)

(6)

Az öntözött szántóföldi növényállományok vízfogyasztását, vagyis a vízigény dinamikus oldalát lényegében kétféle módon

— a transzspirációs és

— az evapotranszspirációs vizsgálatok felhasználásával határozhatjuk meg.

14