Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Bevezetés
A növény vízigényének számítása transzspirációs vizsgálatok alapján A növényállományok vízigényének számítására egészen az 1950-es évtized végéig a transzspiráció törvényszerűségeinek a felhasználásával végeztek számításokat hazánkban és külföldön egyaránt. A transzspiráció mértékének jellemzésére szolgáló mutatók közül — a transzspirációs együttható (2) alkalmazható a növényállományok vízigényének, illetőleg öntözővízigényének számításához. A transzspirációs együttható az adott növényállomány egységnyi szárazanyagának létrehozása során eltranszspirált víz mennyiségével egyenlő. A különböző növényfajokra vonatkozó értékeit számos hazai és külföldi kutató megállapította. Hátránya ezeknek az adatoknak, hogy viszonylag széles határok között változnak, véleményünk szerint azonban, tájékoztató vízigényértékek meghatározására felhasználhatók. A leggyakrabban termesztett növényállományok transzspirációs együtthatóira a hazánkban és külföldön meghatározott értékeket a 2. táblázat tartalmazza. 2, táblázat. Az egyes növények transzspirációs koefficiense Növény neve w £ W) 2 Bezencsu kísérleti állomás Hank és F rank Cselőtei Wolny Hellriegel Scheder Sorauer Widstoe Tarackos búzafű 1086 Rozsnok 1016 Rostlen 905 — 820 — — — — — — Tök 834 Szója — — 810 — — — — — — Lucerna 831 586 — — — — — — — Fehérhere 797 — 775 — — 310 — — — Lóbab 794 — — — — 282 — — — Borsó 788 — — — 416 273 — — — Somkóró 770 Uborka 713 Rizs 710 Rozs 685 — — — — 240 349 — — 15
