Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - IV. Gyümölcsök öntözése
tálában áprilisban virágzanak. A virágzás idején a víz a biológiai folyamatokban fontos szerepei tölt be. A virágzás vízellátási szempontból kritikus fe- nofázis, és kedvezőtlen lejátszódásának hatása közvetlenül a megterméke- nyülésben, végső fokon a gyümölcsök számának csökkenésében mutatkozik meg. Főleg emiatt a virágzás az irodalomban gyakran öntözési időpontként szerepel. Az a tény azonban, hogy a virágzás a növény vízellátása szempontjából rendkívül érzékeny szakasz, nem jelenti egyúttal, hogy öntözést is igényel. Öntözéshez a növény vízigénye mellett a vízfelvétel lehetőségének, a talaj nedvességtartalmának ismerete is szükséges. A gyümölcsfák eddig az időszakig még kevés vizet vesznek fel, így az ekkori vízszükségletet általában fedezi a téli félévben tárolt készlet. Külön kell elbírálni azt az esetet, amikor a területen valamilyen célból köztestermesztés folyik. A zöldtrágyanövényként vetett és tavasszal erőteljes fejlődésnek induló növények — mint pl. a rozs — kora tavasszal is olyan nagyfokú talajkiszáradást okozhatnak, amely az április közepétől virágzó gyümölcsfákban már vízforgalmi zavart idézhet elő (lásd még a zöldtrágyázásról mondottakat is). Virágzás idején vagy azt közvetlenül követően hazánkban inkább a fagy ellen védőöntözésre kerülhet sor. b) A lombfelület nagysága és a vízfelhasználás. A gyümölcstermő növények főként a levélzeten, kisebb mértékben a növény egyéb részein keresztül párologtatnak. Ezért a lombfelület nagysága a transzspiráció szempontjából a legfontosabb növényi tényező. Tavasszal az alacsony hőmérséklet következtében vontatottan induló hajtásnövekedés május közepe felé mind erőteljesebb lesz. Az alma, a körte, a szilva és a kajszi június közepéig általában befejezi az első hajtásnövekedését. Ez hűvös évjáratokban kivételesen kissé kitolódhat. Később rendszerint még egy hajtásnövekedés következik be (János-napi hajtásnövekedés), amelynek aránya azonban az előzőhöz viszonyítva lényegesen kisebb, sőt a legtöbb évben szinte jelentéktelen. Az őszibarack hajtásnövekedése viszont folyamatos és mintegy július közepéig-végéig tart; ez a vízfelhasználás éven belüli arányaira is hatással van. (Lásd az őszibarack öntözéséről írt részt.) A növények a teljes lombfelület kialakulásával elérik maximális párologtatási képességüket, majd később a levelek elöregedésével párologtatásuk csökken. Ebben az időben — a lomb megöregedéséig — a vízfelhasználásban mutatkozó eltéréseket gyakorlatilag úgy tekinthetjük, hogy azok a növényen kívülálló okok, a környezeti hatások — talaj- nedvesség, időjárás — alakulásának következményei. A hajtásnövekedés időszakát általában nem szokták vízellátási szempontból kritikus időszaknak tekinteni.Valójában azonban a lombfelület kialakulásának idején fellépő súlyos vízforgalmi zavarok következtében az asszimiláló lombfelület és a gyümölcstermő növény termőképessége is csökkenhet (115. táblázat). A táblázatban azonos korú és azonos alanyra oltott Jonathán alma példáján mutatjuk be a lombfelület nagysága és a termőképesség közötti összefüggést. A telepítést követően megkezdett rendszeres öntözéssel, a termőrefordulás idejére 122. ábra. A gyümölcs növekedésének üteme. Fajta: Jonathán (Izsák, 1964) 330
