Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - IV. Gyümölcsök öntözése
115. táblázat. A növény egyes részei és a termés közötti kapcsolat 7 éves Jonathán MIV alany (10—10 fa átlaga) Izsák, 1965 Különböző termőhelyi viszonyok között Megnevezés 3 4 átlag % átlag % átlag % átlag % Törzskörméret, cm 31,02 100 29,13 93,91 30,45 98,16 24,61 79,34 Lombfelület, m2 32,33 100 29,63 91,65 17,51 54,16 14,05 43,46 Termés, kg 1 db gyümölcs átlagos 91,21 100 81,95 89,85 54,48 59,73 37,71 41,34 súlya, dkg 11,47 100 11,85 103,31 12,91 112,55 14,44 125,84 elért erősebb növekedéssel nagyobb lombfelület és ennek következtében nagyobb kezdeti termésmennyiségeket érhetünk el. Ősszel a hajtások beérési időszakában a túlzott vízellátás — ha az nincs összhangban a fény és hőmérsékleti viszonyokkal —főleg a fagyérzékeny gyümölcsfajok esetében — mint pl. az őszibarack, a kajszi — az elfagyás veszélyét növeli. Hosszú, meleg őszön viszont, amikor a korai fagyok nem károsítják a levélzetet, a késő őszbe nyúló vegetáció a téli fagyállóságra kedvező. A gyümölcstermő növények rügydifferenciálódása A gyümölcstermő növényeken a virágrügy kezdemények nyár folyamán az időjárástól—elsősorban a fényviszonyoktól és hőmérséklettől —függően a fajra jellemző időben alakulnak ki. Nálunk ez a legtöbb gyümölcsfaj esetében az első hajtásnövekedés bejejeződése után — kb. június közepén — indul meg, és nyár végén fejeződik be. Megfelelő mennyiségű virág a jó termés alapfeltétele. A virágrügyek kialakulását nagymértékben befolyásolja az is, hogy a virágrügy differenciálódás idején milyen a növény víz- és tápanyagellátottsága. A kora nyári gyümölcsfajoknál a két fontos fenofázis — a gyümölcsfejlődés és a virág- rügy-differenciálódás — egymást követi. Nem így van ez azonban a nyár végi, az őszi és a téli fajtákat illetően, melyeknél a két fenofázis bizonyos időszakban egybeesik. A kedvezőtlen víz- és tápanyagellátottság a gyümölcsök nagyságán kívül a képződött virágrügyek számát is csökkenti. Ezzel magyarázható, hogy a kora nyáron érő gyümölcsfajok, illetve fajták (cseresznye, meggy, bogyós gyümölcsűek) — az elemi károkat figyelmen kívül hagyva — évről évre kiegyenlítettebben teremnek, mint a később érők (alma, körte). Az évi nagy termésingadozásoknak (alternancia), az ún. spontán termő és kihagyó éveknek hazánkban az ebben az időben fellépő kedvezőtlen víz- és tápanyagellátás a fő okozója. Különösen kritikus a vízhiány a virágrügy-differenciálódás megindulásának időszakában. A gyümölcstermő növények vízigényét nálunk a nyári csapadék általában nem elégíti ki. Ebben az időben az öntözéssel egyik legfőbb célunk, hogy elősegítsük a gyümölcsfák megfelelő vízellátását és ezáltal a virágrügyek képződését. A kiegyenlített terméshozamok feltételét tehát ilyen esetben az öntözéssel teremthetjük meg. Gyümölcstermesztésünkben — ha nem öntözünk — a többszáz százalékos évi termésingadozás szinte természetes. Külföldi tapasztalatok szerint a termésingadozás öntözéssel 20—30%-ra csökkenthető. 331
