Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - IV. Gyümölcsök öntözése
A gyümölcstermő növények vízforgalmára ható tényezőket két csoportba oszthatjuk aszerint, hogy a növény vízleadását vagy a vízfelvételét befolyásolják-e. A vízleadás és az arra ható tényezők a gyümölcsösben A gyümölcstermő növények tulajdonságai és a vízforgalom kapcsolata A termesztésben szereplő gyümölcsfajok és fajták között vízforgalmi szempontból lényeges eltérések lehetnek. A helyes öntözéshez elsősorban a talajnedvesség iránti igényt és vízfelhasználást vesszük figyelembe. Talajnedvesség iránti igény. Főként a sekélyen és oldalirányban is mérsékelten kiterjedő gyökérzetű növények nagyobb talajnedvesség-igényűek. A gyökérzet által behálózott, viszonylag kis talajtömegből a növény csak magasabb nedvességtartalom esetén képes vízigényét kellően kielégíteni. A gyümölcstermő növények közül erre típusként a szamócát említhetjük meg, de igényében közelálló hozzá a málna is. Gyümölcstermő növényeink legtöbbje azonban — különösen a fává növök — nem mondható a talaj nedvességtartalmával szemben ilyen igényesnek. A túlzott talajnedvességet és az azzal rendszerint együttesen fellépő talajlevegőtlenséget, valamint a hideg talajt a legtöbbje nem is bírja. Vízfelhasználás. Az évelő, főként a fás növények transzspirációs együtthatójának meghatározása igen körülményes, szinte lehetetlen; ezért a transzspirációs együtthatót a gyümölcsösök vízfelhasználásának kifejezésére általában nem használják. A vízforgalmi sajátosságokat a transzspiráció intenzitásával is kifejezhetjük. Ez esetben az azonos időszakban és viszonyok között mért vízfelhasználást egységnyi lombfelületre vonatkoztatjuk. A 121. ábrán az őszibarack (Champion) és almafa (Jonathán) transzspirációs intenzitását mutatjuk be 1 hónapos méréssorozat napi vízfelhasználási értékei alapján. A vízellátás a mérések időszakában optimális volt, így az ábra adatai a növények potenciális transzspirációját mutatják. A transzspirációban történt változásokat a hőmérséklet függvényében fejeztük ki. Mint az ábrán látható, az őszibarack vízfelhasználása jóval kisebb mint az almáé. Ugyancsak magasabb, lényegében az almáéval megegyező a körtéé is. A tárgyalt mutatók főként a fajok, fajták vízforgalmi különbségeinek megállapítására alkalmasak. Használhatóbb tájékoztatást nyújtanak az öntözéshez a gyümölcsfák fejlődése során a vízigényben bekövetkező változások, és a változások termesztési kihatásainak ismerete. A gyümölcsfák vízfelhasználására ható morfológiai és fiziológiai tényezők A vegetációs időn belül több — vízellátási szempontból is fontos — és jól elválasztható fejlődési szakaszt különböztethetünk meg a gyümölcsfák életében. a) Virágzás. Időrendi sorrendben a gyümölcsfák első, vízellátási szempontból fontos fenofázisa. Az időjárástól és a fajtatulajdonságoktól függően gyümölcstermő növényeink ál121. ábra. Egyes gyümölcsfajok vízfogyasztás-intenzitása a hőmérséklet függvényében, (lm2 lombfelület napi párologtatása) 329
